Elérkezett. Ma este meggyújtjuk az első gyertyát az adventi koszorún. Lelkünket-szívünket ünneplőbe öltöztetjük, karácsonyi énekeket hallgatunk, és mire elérkezik a Megváltó születésének napja, kellően ráhangolódunk az ünnepre.
Sütünk-főzünk, ajándékokat vásárolunk. A sok elfoglaltság közepette mindenképpen álljunk meg egy pillanatra és gondoljunk azokra, akik ezen a szép ünnepen nem lesznek velünk. Nem lesznek velünk, de velük, az emlékükkel együtt lesz teljes ez a gyönyörű ünnep.
Ha adódnak kisebb-nagyobb feszültségek, azokat mindenképpen próbáljuk orvosolni. Karácsonyra nem maradjon egyetlen "elintézetlen", kiegyenesítetlen probléma sem... A befelé fordulás ideje ez. Megvizsgálhatjuk szívünket, lelkünket.
Vannak persze, amiken már nem segít az Advent, nem segít a Karácsony érzelmektől túlcsorduló időszaka sem:( Ott törekedjünk a békére. A békés egymás felé fordulás - ha már nem is javít meg semmit, ami évek alatt elkopott -, széppé teheti a magunk és családtagjaink ünnepét is.
Oly rövid az élet...
Ezekkel a gondolatokkal kívánok minden kedves Olvasómnak áldott, békés Adventet!
Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.
…Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.
…És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.
(Juhász Gyula: Karácsony felé)