Oldalmegjelenítések:

2011. július 1., péntek

Játék - nemcsak Gasztrobloggereknek!

Maria, a Szeretek főzni (2) című blog írója játékra hívott, aminek nagyon örülök,  szívesen játszom, és köszönöm a meghívást.


Gyermekkorom kedvenc ételei  - játék






Gyűjtsük össze gyermekkorunk kedves ételeit, sütijeit blogunkon! Bizonyára mindenkinek vannak kedvencei, melyekhez akár kedves történetek is fűződnek. Emellett persze akadnak olyan ételek is, amiket valamiért nagyon nem kedveltünk. A számot tekintve nincs szabály, mindenki annyi ételt sorol fel, amennyihez kedve van. Így jobban megismerhetjük egymás ízvilágát és egy kicsit nosztalgiázhatunk is. 


Egy bloggernek 5 másikat kell meghívnia a játékra!

A kategóriákat mindenki maga állíthatja fel (főételek, levesek, desszertek stb.), de nem fontos kategóriába szedni.

Az én gyerekkori kedvenceim:

Gyerekkoromban  a nagyanyám főzött a családra, édesanyám dolgozott.

 A kifejtett bablevest nagyon szerettem; a csodás réteseket; a gánicát; a rántásos lepényt; a házi véres hurkát, a hagymás sült vért, amit akkor készítettünk, amikor baromfit vágtunk; gyakorlatilag egyedül  krumpli leves nem szerettem, de csak azért - emlékszem is rá - mert a tesómnak azt volt a kedvence.:) Én olyan régen voltam gyerek, hogy akkoriban nem volt ritkaság, hogy uzsonnára cukros kenyeret kaptunk... Azt is szerettem. Előfordul, hogy manapság is eszek olykor-olykor. A szelet kenyeret egy picit be kellett vizezni, hogy ne szóródjon le róla a kristálycukor. Ha babfőzelék (nagyanyám szerint sűrű bab) volt ebédre, délután, uzsonnára babfőzelékes kenyeret kaptunk. Az én gyerekkoromban (1955-ben születtem) nem igen voltak válogatós gyerekek, ezt állíthatom. Ha manapság valamit nem szeretek, az azóta alakult ki bennem, valami oknál fogva. És eszembe jut, amikor tavasz tájékán még volt a disznóvágásból kolbász, vagy szalámi és azt kaptunk uzsonnára. Nagyanyám mindig figyelmeztetőleg mondta: nagy kenyeret, kis kolbászt. Mármint harapjunk. Sose fogyhatott el előbb a kolbász... De ez tök természetes volt. A holnapra is kellett gondolni. Én a mai napig is, ha pl. kolbászt eszek kenyérrel (hozzá persze paprikát, paradicsomot), akkor is olyan vékonyka szelet kolbászt vágok, hogy csak na!:) Hozzá egy helyes kocka kenyeret.  Nagyanyám elégedett lenne, ha látná. Vagy a kis tányér kocsonyák.  Gyerekméretűek. De mindig szépen, sorjában kellett enni, nem lehetett "belemászni" a közepébe, nem lehetett belemorzsázni, hogy ha maradt, eltették másnapra, és gusztusos kinézettel került újra elém. 
Emlékszem, a nápolyi tortalapot kakaós-vajas krémmel töltve annyira imádtam, hogy egyszer rengeteget megettem belőle. Mit ne mondja, utána sok-sok évig rá se tudtam nézni:)


Én is játékra hívnék 5   Bloggert, mert szívesen elolvasnám, mi volt a kedvencük gyermekkorukban.
Lancit,

Remélem, nem utasítják vissza a felkérésemet!:)

2 megjegyzés:

Vali írta...

Nagyon kedves Tőled, hogy meghívtál erre a játékra. Ne haragudj, most egy kicsit nem emlékeznék vissza, mert nem lelkileg megviselne.

Roza írta...

Megértelek, semmi baj. Majd máskor, másik játékra hívlak meg.

Blogomban az általam készített ételek receptjei és a róluk saját magam által készített képek szerepelnek.
Bármelyik recept, vagy kép elvihető, de felhasználás esetén kérem a forrás megjelölését.
Köszönöm szépen.

2011. május 08-tól:

free counters

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...