2013. július 26., péntek

Káposzta savanyítás

Ezeddig, életem 58 éve alatt még sosem kerültem olyan helyzetbe, hogy káposztát savanyítsak. Visszaemlékszem gyerekkoromra, amikor november tájékán drága szüleim, nagyszüleim nekiálltak és egy nagy dézsát telegyalultak káposztával, amit én, 6-8 éves gyerekként tapostam, amíg a kedvem tartotta... Utána egy döngölőfával döngölték. És egy nagy követ tett rá édesanyám... Ennyi a közvetlen élményen alapuló emlékem. Nulla tudással.
Szerencsére, manapság bármit szeretne az ember(lánya) elkészíteni, az egész világháló a rendelkezésére áll akár, hogy meg tudja valósítani. Érdekes módon mégsem a világháló lett a támaszom, hanem Horváth Ilona nagy sikerű szakácskönyve.
Sajnos, valami vész támadta meg a káposztáinkat, ezért gyorsan döntöttünk, leszedtük, savanyúságba tesszük, felhasználjuk, amit csak lehet, és hát savanyítunk is. Még káposztagyalum sincs. A párolt káposztához, vagy a vágott vegyes savanyúsághoz is késsel szoktam szép vékonyra szeleteli a káposztát:)
De azért nem mindegy, hogy 20 kg-ról, vagy egy 1,5 kg-os káposztafejről van-e szó.
Aztán ott volt a másik probléma: miben? Nem vagyok híve feltétlenül a rohanunk és veszünk egy erre alkalmas edényt, ennyi, meg annyi ezer forintért... Úgy gondoltam, a 20 literes, már sok éve nem használt zsírosbödön is nagyszerűen megfelel e célra. Meg is felel olyannyira, hogy máskor is "őt" fogom használni erre a célra:)) Kibéleltem 2 réteg szemetes zsákkal.
A káposztát szép vékonyra összevágtam. Ez a jó nagy veiling púpozva lett vágott káposztával.
Én most csak alapvető fűszereket használtam, több okból is. (A paprikánk még nem érik, piac csak a városban van.) Só, bors, babérlevél, torma.
Minden kg káposztára szórtam 3 dkg sót és összekevertem. Beleöntöttem a bödönbe, szórtam rá a fűszerekből, majd még egy kg káposzta következett. Ezután a nyújtófával jól megdöngöltem.
Ezt a műveletet addig folytattam, míg elfogyott a káposzta. A döngöléstől kellő mennyiségű lé keletkezett a káposztán. Ezután egy akkora tányért, ami éppen belefért a bödönbe, zacskóba csomagoltam és a káposzta tetejére tettem. Erre kerül majd még 2 db szintén becsomagolt tégla, mely abban segít, hogy a káposzta folyamatosan a lé alatt maradjon és levegő híján megkezdődjön a savanyodás folyamata.

Mivel nekünk nem sürgős, hogy elkészüljön a káposzta, a pincében helyezem el. Hetente leszedem a keletkező habot és lemosom a tányért, hogy a káposzta leve véletlenül se  nyúlósodjon meg... Ez Horváth Ilona javallata.
Nos, miután minden tőlem telhetőt megtettem, már csak az égiek jóindulatú segítségét kérem, hogy olyan finom legyen a káposztám, ahogy kell!:)

7 megjegyzés:

Kati írta...

Találékony vagy:) Biztos jó lesz:)

Roza írta...

Köszönöm Kati, én is bizakodom!:)

mellissina2 írta...

Kíváncsi leszek a végeredményre,nem kis munka lesz!

Rozabanya írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Roza írta...

Köszönöm, Mellissinám, valóban nem kis munka, de remélem, sikerülni fog!

marisz57 írta...

Majdnem ugyanígy szoktam én is káposztát savanyítani. A nylonzacsiba csomagolt téglákkal, meg tányérral a tetején. De képzeld, valahogy azért mégis jutott be lé a nylonon keresztül a tányérhoz, és kivilágosította a mintáját, a többi ugyanolyan tányér mellé téve látszik.

Roza írta...

Marisz, ez érdekes, nekem is jutott be lé... De az én tányérom fehér, nem látok rajta semmit.
Éppen ma kezeltem megint, szerintem lassacskán elkészül.

Blogomban az általam készített ételek receptjei és a róluk saját magam által készített képek szerepelnek.
Bármelyik recept, vagy kép elvihető, de felhasználás esetén kérem a forrás megjelölését.
Köszönöm szépen.

2011. május 08-tól:

free counters

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...