2013. november 18., hétfő

In memoriam...

Nem tudom elhinni, hogy soha többé nem látom őket:(
Arra pedig végképp nem számítottam, hogy így látom viszont Betyárt:(
Nagyon-nagyon szomorú vagyok:( Néró jóban-rosszban volt az életem része... Betyár sajnos, csak nagyon rövid ideig örvendeztetett bennünket a ragaszkodó, imádni való kis butaságaival. Zsozsókának volt a testőre... Kicsi Zsozsó nagyon keresi őket:( Csak mondogatja, Bety... Bety...
Embertelen dolog így veszíteni el őket:(


Felnézek  este az égre, s  meglátom a két legfényesebben ragyogó csillagot... 

tudom, hogy Ők azok: Néró és Betyár


18 megjegyzés:

Aleda írta...

Ó, ez nagyon szomorú! Sajnálom, Roza! :(

martinelli írta...

Én is nagyon sajnálom :(

Éva írta...

Nagyon sajnálom hogy ilyen vége lett! Azért kicsit reménykedtem hogy hátha csak elkóboroltak. Tudom nagyon fájó tud lenni nyugodjál meg!

藤 / Merry írta...

Őszinte részvétem, nagyon sajnálom Őket!! :((((
Szörnyű így látni egy négylábú barátot, szívem megszakad, főleg Betyárért, amiért ennyire rövid élet adatott neki ilyen borzalmas halállal!
én hiszek benne, hogy odafenn várnak bennünket hűséges barátaink!
https://scontent-a-vie.xx.fbcdn.net/hphotos-frc1/q71/1424466_558460667557985_1482022649_n.jpg

María írta...

Nagyon sajnálom :(!!

trollanyu írta...

Jaj Roza, nagyon sajnálom, annyira szurkoltam, hogy előkerüljenek épségben. El tudom képzelni, hogy mit érezel most, szörnyű lehet:( Gondolok rád, próbálj meg megnyugodni.

Roza írta...

Köszönöm Lányok Mindőtöknek... Nagyon jólesik az együttérzésetek.
Köszönöm.

Katalin írta...

Nagyon sajnálom Roza, szörnyű ami történt! Ki, vagy mi tudott ilyet tenni, és miért?

Anikó írta...

Roza elállt a szavam is, nem tudom mit mondjak, nagyon sajnállak és még jobban szerencsétlen kutyuskáidat.
Próbálj valahogy vigasztalódni, nagyon nehéz lesz.
Sok szeretettel és együttérzéssel ölellek:-)))

Kati írta...

Roza, nagyon, de nagyon sajnálom. Próbálj megnyugodni.

Roza írta...

Katalin, a szomszéd kis gondatlanságból nyitott utat hagyott a kutyáimnak, ők pedig kaptak a lehetőségen. A vadászok pedig szintén...:(

Anikó, köszönöm.

Kati, tudod, mindig ettől féltem:( Hogy egyszer őket veszítem el... De erre álmomban sem mertem volna gondolni:(

pinkóci írta...

A lehető legőszintébb részvétem!

Hankka írta...

Nagyon sajnálom, együttérzek veled! :(

藤 / Merry írta...

Vadászok? Gyalázat!!!! :((( Hogy tudnak ilyen gaztett után tükörbe nézni?

Roza írta...

Köszönöm szépen:( Arról nem beszélve, hogy a nagy unokáimat mennyire megviselte ez a tragédia. Lackóka még sírt is. Lilike ki volt akadva, Bence pedig akkora felháborodással volt, hogy odaállítanám elé azt az embert, aki képes volt agyonlőni a kutyákat. Bence azon háborgott, hogy Betyár még csak 7 éves kisgyerek volt!!
Ők ezt így gondolják... Most addig nem hozzuk el őket, amíg nem lesz új kiskutya. Akkor könnyebben fel tudják dolgozni a szerencsétlenséget, szerintem.
De még nekem sem igen sikerül...

藤 / Merry írta...

Bzony megérdemelné(k) az elkövető(k), hogy szembesüljön egy gyermek őszinte és jogos felháborodásával. Nehéz egy iyen veszteséget feldolgozni, főleg ifjú kutyus esetében, legalábbis a saját tapasztalatom alapján. 3 éve halt meg idősebb kutyánk, őt már kínozta a diszplázia, szenvedett, elszomorított a halála, de elfogadtam. Befogadtunk egy labit a megmaradt juhász mellé. Utána nyáron 32 hónapos korában a jucit megmérgezték. Az ő halálán nem tudom azóta sem túltenni magam. Örökbefogadtunk egy kutyakislányt aki 8 hónapot töltött nálunk, szintén megmérgezték. Ezt modnjuik nem értem, miért az ártalmatlan, végtelenül jólelkű, ragaszkodó lánykutyáink nem tetszettek egyeseknek... Mindenesetre msot két fiú van, jól vannak, imádjuk őket de nekem a többiek is naponta eszembe jutnak.

Erre a blogra a "kajás" posztok kapcsán találtam, olvasom pár éve, és örömmel láttam, milyen jó dolga van nálatok a kutyáknak, hogy még a pici lány is kutyás. Túl sok szomorú sorsú eb kerül a szemem elé, és nagy öröm látni a pozitív példákat. :)
S szívmelengető, hogy a gyerekek előtt ott a jó példa, s így szeretik a kedvenceket, ők felnőttként is meg fogják becsülni az állatokat, s felelősségteljesebb emberek lesznek. :)

Kívánom, hozzon a Mikulás vagy a Jézuska 1-2 új, szőrös családtagot, akik enyhítik a gyászt és kívánok sok-sok együtt töltött örömteli évet! ♥

Lívia írta...

Nagyon szomorú, hogy szinte naponta lehet hallani, hogy állatokkal hogyan bánnak a saját gazdáik. De az is felháborító amikor más állatait elintézik gonosz, szemét emberek.
Azt a válaszodat nem értem amit a Katinak válaszoltál, hogy a szomszéd gondatlanságából tudtak a kutyáid kimenni. Hogy jön ide a szomszéd?
Próbálj túl lenni a szomorú eseményen, ebben segít majd az új kis kutyus.
Itt ragadom meg az alkalmat és megkérdezem, hogy megkaptad az emailem? A birsalmasajttal kapcsolatban, hogy én hogyan készítem írtam Neked. Bár biztos elolvastad a receptem ha írtál nekem hozzászólást, és így már nem is kellett volna írnom külön levelet. Na és mi van a Te sajtoddal, a feljavítás sikerrel járt?

Roza írta...

Köszönöm Merry..

Líviám, úgy jön ide a szomszéd, hogy az ő kerítésén volt egy rács, ami a kerítése és a háza fala közti, mintegy 20 cm széles "rést" volt hivatott lezárni. Aztán gondolt egyet és elvette onnan. A kutyák ott átmentek hozzájuk, náluk a kerten keresztül tudtak meglépni...( Hát így. Nagyon bántja őket, de ez már nem hozza vissza az enyémeket:(

Blogomban az általam készített ételek receptjei és a róluk saját magam által készített képek szerepelnek.
Bármelyik recept, vagy kép elvihető, de felhasználás esetén kérem a forrás megjelölését.
Köszönöm szépen.

2011. május 08-tól:

free counters

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...