Oldalmegjelenítések:

2013. november 13., szerda

Néró és Betyár

Azt hiszem, a kutyáimról azért egy-egy posztot betettem... Sajnos, most azon szomorú esemény kapcsán teszem meg, hogy holnap lesz egy hete, hogy elszöktek:( Jobban mondva a szomszéd kissé meggondolatlanul hagyott a kerítésén egy akkora rést, hogy kutyaésszel azt nem lehetett kihagyni... A tetejében, hogy minden simán menjen, a szomszédéknál a kertkapu is nyitva volt:(
Kerestük őket, érdeklődtünk, kérdezgettünk, vadászokat, vadőrt, senki nem látta őket. Elképzelhetetlen számomra, hogy két ekkora jószág nyomtalanul eltűnjön:(
Még tartom magamat, még bízom, de ahogy múlik az idő, egyre inkább elhatalmasodik  a gondolat, hogy nem fogom látni őket többé:(

Néróm 12. évében van, Betyár 1 és 3/4 éves.   Nagyon szép állatok. Nagyok, okosak, a család kedvencei.
Egymás között felosztották a családot: Néró felügyelete alá tartozik mindenki, az ikrekig bezárólag. Betyár csak a kis Zsozsót verekedte ki magának. Szó szerint. És persze, azon volt, hogy a Nérótól minél több családtagot kitulajdonítson. Ez aztán hatalmas verekedésbe torkollott...

Betyárt azért hoztuk, mert Nérón egyre inkább elkezdtek mutatkozni a német juhászokra jellemző betegség tünetei. Úgy gondoltuk, mire elmegy közülünk, addigra Betyár majd mellette tanulja meg, mi a szokás nálunk... Az csak örömünkre szolgált, hogy Néró megfiatalodott a kiskutya mellett. Aztán, amikor a kiskutya elkezdte észrevenni, hogy már simán belenéz az öreg kutya szemébe, onnantól kezdve kezdődtek a villongások. De Néró még "félkézzel" ellátta a Betyár baját számtalanszor. Ebbe sosem avatkoztunk bele...

Órákig tudnék mesélni róluk... Életem részei... voltak. Hányszor hallom úgy, mintha ugatnának!:( Esténként félek. Kicsi, eléggé elhagyatott pici falu a miénk. A két kutya biztonságérzetet adott. Hála Istennek, nem történtek itt "dolgok", de nyugodtan is hajtottuk álomra a fejünket ilyen őrző-védő kft. felügyelete mellett.

Nem tudok megbarátkozni a gondolattal, hogy esetleg már soha többé nem rohannak hozzám boldogan és soha többé nem nyalogatják meg a kezemet, az arcomat és a "szép ruhámat" sáros orral soha többé nem szaglásszák meg...:( Teljes jogú családtagok voltak... Azt el tudom képzelni, hogy valaki befogta őket... Azt is, hogy elütötte őket valami száguldó nagy autó... Hisz mindig egymás nyomában jártak... Az most mindegy, hogy Betyár volt az ötlet gazdája... Ilyen névvel!? Néró egymaga akkor sem ment volna el, ha nyitva hagytuk volna a kaput. Betyárt hajtotta a kíváncsiság és akkor már Néró sem akart lemaradni...


Vajon mikor jut eszükbe, hogy a "mama" biztosan szomorú...? Mikor vágynak a meleg helyükre, az udvarra, ahol éltek, a családra, ahova tartoztak?
Mi visszavárjuk őket!!

11 megjegyzés:

藤 / Merry írta...

Szívből kívánom, mielőbb kerüljenek elő a kutyák mindketten, épen, egészségesen!!! Nekünk is voltak/vannak bundás családtagjaink, és bizony itt is előfordult szökés, így átérzem a helyzetet! :(
Anno nálunk is kivirágzott az öregedő, diszpláziás németjuci a fiatal mellett. :)

藤 / Merry írta...

Az jut eszembe, facebookon vannak állatmentő csoportok, azokban lehetne a szökés ideje és a település megadásával a fotóikat feltenni. Hátha valaki elcsípte őket!
Ha van regionális rádió, esetleg ott be lehet mondatni, hogy elvesztek, a mi egyik kutyánk mikor meglépett, felhívtuk a helyi rádiót, de be se kellett mondatni, mert pont azelőtt telefonált be valaki, hogy látott egy ebet, az volt a miénk. :)

Éva írta...

Kedves Roza bizzál benne hogy mielőbb előjönnek! Lehet hogy valahol más kutyákkal összejöttek barangolnak, a kutya hűséges állat hazatalál. Kívánom hogy mielőbb így legyen!

Kati írta...

Roza, nagyon - nagyon sajnálom, remélem, hogy csak előkerülnek.

Roza írta...

Kedves Lányok, nagyon szépen köszönöm az együttérzéseteket és a jó tanácsokat egyaránt.
A rádiót még megpróbálom, a facebookra feltettem, ismerősök pedig megosztották többen is.

Katalin írta...

Kedves Roza, nagyon sajnálom! El tudom képzelni mit érzel! Mikor a lányom kicsi volt, nekünk aranyhörcsögeink voltak, azoknak az elvesztése is fájt, pedig ők csak 1-2 évig voltak velünk. Egy kutya biztosan egészen más, szinte családtag. Az ember nagyon meg tudja szeretni ezeket az állatokat. Bízzál még benne, hogy meglesznek....

trollanyu írta...

Sajnálom Roza a kutyusokat, nem is tudom elképzelni, hogyan tűnhettek el így nyomtalanul. Azért én szorítokk, hogy megkerüljenek épségben:)

Roza írta...

Katalin, Erzsike, csak bízni tudok... Köszönöm szépen az együttérzéseteket.

Anikó írta...

Jaj Roza tudom mit érzel, az ember annyira szereti őket, kibírhatatlanul tud fájni, nagyon reménykedem, hogy meglesznek ezek a "betyárok", csak előkerülnek.
Nagyon szorítok, drukkolok nektek.

藤 / Merry írta...

Őszintén drukkolok továbbra is, hogy megkerüljenek!! Már az én facebookomon kis látszik a kedvenceket kereső post az egyik állatvédő szervezet ismerősöm osztotta meg. :) Soha nem szabad feladni, az elmúlt hónapokban 3 olyan esetről hallottam, amikor évekkel korábban elveszett kutyus és gazdi találtak újra egymásra!
Újévkor tesómék találtak egy kutyust, neki csak kora tavasszal került elő a gazdája, de végül meglett! Most, hogy már van chip, valamivel könnyebb és gyorsabban megy az egymásra találás. Őszintén reménykedem, mielőbb megkerül ez a két elbitangolt jószág is!

Roza írta...

Anikó, Merry, nagyon aranyosak vagytok!
Annyira, de annyira rossz nélkülük:(
És jönnek a telefonhívások, hogy itt láttak egy hasonlót, ott láttak egyet... Mindig csak egyet:( Ámbár én a maradék egynek is nagyon örülnék... Néróm már öreg kutya, ha valaki befogadta a Betyárt, aki fiatal, tuti a Nérót nem fogadta volna be:( Szegény kis öregem!:( Hogy ázhat-fázhat valahol:( Mert persze, mire a jelzett helyre érünk, a kutyának már hűlt helye:(

Blogomban az általam készített ételek receptjei és a róluk saját magam által készített képek szerepelnek.
Bármelyik recept, vagy kép elvihető, de felhasználás esetén kérem a forrás megjelölését.
Köszönöm szépen.

2011. május 08-tól:

free counters

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...