Elég "sűrű" heteken vagyun túl, de még tart...:)

A baleset előtt kezdett el Zsófikám Pécsett a Pollackon egy mérnökképző tanfolyamot. Szerencsére az első 4 előadás után hosszabb kihagyás következett, akkor történt a baleset, kórház, műtét, lábadozás. Mikor már annyira jól érezte magát, Zsozsókát kezdtük bölcsibe járatni. Nagyon tetszett neki, de - ahogy ez lenni szokott- egy hét után torokfájás-orrfolyás-kötőhártya gyulladás:( Egy hétig itthon volt a drágám. Ez nem lett volna baj, de szépen sorban elkaptuk a bacikat. Az én torkom már második hete fáj... Azóta már Zsófika is elég gyengén érzi magát. Sajnos, menni kell. Zsozsóka boldogan ment hétfőn oviba és úgy néz ki, ma, pénteken úgy jön haza, hogy hétfőn ismét menni tud. Nagyon meg vannak vele elégedve. Imádják a dadusok:) Ezen nem csodálkozom természetesen, mert ahhoz képest, hogy nem beszél, illetve minden szónak csak az első szótagját mondja, végtelenül értelmes, okos kislány. És kiderült, nagyon jó nevelést kapott, mert azt mondták a dadusok, ez a kislány egy angyal!:) (Mi meg büszkék vagyunk!:)

 A jó idő véglegesnek tűnő megérkezésével más munkálatok is sürgőssé váltak. Sajnos, a rég esett csapadék miatt a föld olyan, mint a beton:( Még a medvehagyma is elég sanyarúan kelt ki.
Tegnap, kert-rendezés közben nagyon érdekes felfedezést tettem! A ház előtt lévő mogyoróbokor alól csak eléggé elnagyolva szedtük fel az ősszel a mogyorót. A lehullott és ott, a lehullott levelek védelme alatt telelt mogyorók közül számtalan kihajtott. Azaz csírája van!

 Azt nem tudom, hogy a mogyoró-csíra mennyire ehető, de azt állíthatom, hogy a kissé szétnyílt magban lévő mogyoró, tele nedvességgel, valami igazán izgalmas csemege. Én lecsíptem a csírát, majd a mogyorót elfogyasztottam. Állíthatom, ízlett annyira, talán még jobban, mint a száraz mogyoró... Ki fogom találni, hogy ezt hogyan állíthatom elő mesterségesen. Ha elég sok ilyen kicsírázott mogyorónk lenne, a mogyorót még kellemesebb lenne pl. saláták készítésénél felhasználni. Az állaga, az íze nagyon megnyerő.