Békakirályfi (mesefilm)

Gyerekkoromban - sőt, még nagyon sokunk gyerekkorában - még nem volt tv. A falu, ahol születtem és élek ma is, oly apró, hogy még mozija sem volt.  Viszont kaptam egyszer karácsonyra dia vetítőt és mesefilmeket... Tudjátok... Az olyan boldogság volt számomra, mint amikor ma egy gyerek kap egy tabletet, egy telefont, vagy valami kütyüt, amivel mindenféle szuper játékokat lehet játszani, a tv-re kapcsolódva...

Legkedvesebb dia-filmem a Békakirályfi volt. Olyannyira, hogy a mai napig is kívülről tudom a verset. A testvéreim  gyerekei, később a sajátjaim, mostanság az unokáim is erre a verses mesére szoktak elaludni. 

Sajnos, az eltelt egy év alatt a video privát lett, nem lehet megnézni:( De, hogy tudjátok, miről van szó, idemásolom a mesét:

Békakirály

A vár alatt, lenn a völgyben,

sűrű erő vadona,

szarvasoknak, őzikéknek,

kisnyulaknak otthona.

A vár ura, a királyfi,

egy nap szörnyű hírt kapott,

a királyi vadaskertben,

egy óriás sas pusztított.

Nem kímélt az semmi élőt,

semmi kedves állatot,

fegyvert fogott a királyfi,

s az erdőbe vágtatott.

Néma gyász borult a tájra,

mint nagy, fekete palást,

tépett tollak, szétszórt csontok

jelezték a pusztítást.

Elhagyott kút peremére,

királyfint búsan leült,

egy őzike könnyes szemmel

lábaihoz menekült.

Védelmet kért a szegényke,

mert az égen odafenn,

új zsákmány után kutatva

a sas, ismét megjelent.

Rettenetes vijjogással

a felhőkből lecsapott,

a kirányfi sem volt rest,

gyorsan nyilat ragadott.

Pendül az íjj, suhan a nyíl,

a hegyes vas jól talált,

s a hatalmas rablómadár

sebesülten földre szállt.

De amint a földet érte,

ki látott már ily csodát?

Vén boszorkány állt a helyén,

ledobva a tollruhát.

- Átkozott légy! - rikácsolta,

hallgatni is borzalom.

- Vállj békává! Lakj e kútban!

Addig, amíg akarom!

Ez az átok addig tartson,

míg egyszer egy szép napon,

királyi ágyába fektet,

egy királyi hajadon! -

A boszorkány füstté vált,

és eloszlott a levegőben.

Hát a királyfi? Hova lett?

Bizony, béka lett belőle.

Fehérvárban egyre várták,

keresték a kiskirályt,

híre sem volt, hamva sem volt,

elrendelték hát a gyászt.

Szomszéd várnak, Rózsavárnak

öreg volt a királya,

sok kincse közt a legdrágább,

aranyhajú leánya.

Rózsabimbó volt a neve,

szépségének híre járt.

Okosságban, ügyességben,

messzeföldön nem lelt párt.

Szépen táncolt, jól énekelt,

csudamódra hímezett,

de mindközül a legjobban

labdázgatni szeretett.

Szállt a labda, aranylabda,

a lány utánafutott,

odalent járt már a völgyben,

a vén kúthoz így jutott.

Szállt a labda, aranylabda,

egyenest a kút felé,

kis őzike hajolt búsan

a kút pereme fölé.

A labda meg egyet perdült

és a kútnyílásba hullt.

A királylány megszeppenve,

labda után sírva nyúlt.

Kút mélyéből hang hallatszik:

Uramfia! Ki lehet?

- Visszaadom a labdádat,

ha kérésemet megteszed.

- Drága, kedves aranylabdám,

olyan nagyon szeretem.

Kívánságod, bármi legyen,

istenúgyse! Megteszem! -

Kút mélyéből, a sötétből,

előugrott a béka,

s a csillogó aranylabdát

Rózsabimbónak dobta.

Elkapta a lány a labdát,

szaladt, ahogy bírta lába,

futott sírva hazafelé,

a béka meg a nyomában!

Száját tátva ámul-bámul,

lépcsőnél a kardos strázsa,

fegyveréhez kap, de késő!

Benn a béka a szobában.

Vacsorázik épp a király,

mellette a leánya.

- Jóestét! - köszön a béka.

- Megjöttem vacsorára. -

Rózsabimbó elmesélte,

mily kalandja volt a kútnál,

megígérte, meg is tartja:

megvendégli asztalánál.

Vége lett a vacsorának,

leszállott a csendes este,

kézenfogta a csúf békát

Rózsabimbó, s elvezette.

De alig értek a szobába,

a gyertyalánt egyet lobbant,

s béka helyett a lány elé

deli királyfiú toppant.

- Ne ijedj meg, Rózsabimbó!

Elmúlt végre a varázslat!

Köszönöm, hogy segítettél

levetni békaruhámat.

Gyere, menjünk atyád elé!

Hadd mondjam el kívánságom:

adjon hozzám feleségül,

tiéd egész királyságom! -

A királyfi kívánságát

az ősz király meghallgatta,

jobb szeme sírt, bal nevetett,

mikor lányát nekiadta.

- Magam leszek vénségemre,

ha elviszed a leányom... -

Közbeszólt erre a bolond:

- Hallgass meg, jó királyom!

Csak gond néked a korona,

hozományul add országod!

Egyszerre lesz fiad, lányod,

így cselekedj, meg nem bánod! -

- Igazad van, okos bolond!

Köszönöm a jótanácsot!

Csapjunk hát víg lakodalmat!

Húst, bort ide, meg kalácsot! -

Zene zendült, nóta csendült,

tándolt a szép, ifjú pár,

ma is ropják, ha nem únják,

tán még most is áll a bál.

Azért jutott ez most így eszembe, mert a fiú unokáim negyedikbe járnak és az irodalom munkafüzetükben (ha jól emlékszem és nem a könyvben) benne van ennek a mesének a nagyobbik része. Mesélték, hogy ők mennyire megörültek, amikor felfedezték, hogy erről fognak tanulni.

Megosztom Veletek, akinek kicsi gyereke, unokája van, szerintem tetszeni fog nekik. 

A kérdésekre jó előre készüljetek fel, magatok is olvassátok el, mert a gyerekek kifogyhatatlanok a kérdéseket illetően:))

Még egy érdekesség eszembe jutott ezzel kapcsolatban: könyv alakban soha, sehol nem találkoztam ezzel a mesével. Készült ezzel a címmel film, több is, de csak a kerettörténet egyezik. Pedig szerintem nagyon kedves, szép mese.

Jó szórakozást!!