Az úgy történt, még december 6-a előtt, hogy a városi "mászkálós" Mikulás teljesen jóindulatból betért a bölcsibe, ahol a kicsi Zsozsókánk tölti a napjait. Előtte már számtalanszor volt szó a Mikulásról, képen is látta, de hogy egyszer csak ott legyen, arra nem számított. Szegénykém annyira félt, hogy remegve bújt a dadushoz és egész délután nem akart az öléből kiszállni. Itthon is elmesélte, menyire félt. Persze, nyugtatgattuk, még szebbeket mondtunk a Mikulásról, ugyanis másnap volt apukája munkahelyén a Mikulás ünnepség. Bizony, elég szorongva ment Zsozsóka. Ottmaradni meg nem is nagyon akart, pedig rengeteg gyerek volt. Mit ad Isten, a Mikulásnak, ahogy illik, voltak krampuszai is. (Zsozsóka olvasatában kaktuszok:))
Nah, akkor meg azoktól volt megijedve!:( Apukája biztatta, kiabáljon csak rá a krampuszra, hogy "menjél innen!", biztosan el fog szaladni. Ez így is történt, Zsozsókát ez némi bátorsággal töltötte el.
Amikor a nevét olvasták, anyukájával mentek az ajándékért. A Mikulás kérdéseire azért aranyosan - ha nagyon halkan is - válaszolt. Hogy ő jó kislány volt, meg ilyenek.
Ezen is szerencsésen túljutottunk. Annácskát még nem riasztotta sem a krampusz, sem a Mikulás, de azért túl közel nem akart menni hozzájuk:)
Eltelt pár nap, egy hétvége, amikor otthon lehetett még ezekről a dolgokról beszélni, még szebb színben tüntetni fel a jóságos Mikulás bácsit, ugyanis 7-én, hétfőn volt a bölcsiben a Mikulás ünnepség, ahol nem más volt a Mikulás, mint a kislányok apukája:))
Nem volt semmi baj, Zsozsóka szépen énekelgetett, mindent csinált, amit kért a Mikulás, neki is válaszolt a kérdéseire. Már egészen jól összebarátkoztak, ezért a Mikulás megemlítette, hogy ha szeretnék, lefényképezkedhetnek úgy, hogy az ölében ülnek. Zsozsóka ennyire azért nem melegedett össze a Mikulással:) Anna minden szó nélkül az ölébe ült, Zsozsóka csak melléállt.
Reméljük, jövőre már egyikükben sem lesz félelem a Mikulás iránt. Ámbár, Annácska még nincs 1 éves, ő tuti nem fog emlékezni az egészre. Zsozsóka a maga 2 év 3 hónapjával is csak halványan.
Emlékül maradnak a képek:)
4 megjegyzés:
:) De aranyosak voltak. A kaktuszokon jót nevettem :)!!
Én is!:) Először azt hittem, amikor elkezdte mesélni, hogy mégsem mentek el az ünnepségre és mittudomén, valami kaktuszokat néztek meg...:))
Egyem is meg őket, eleinte mindegyik fél, de aztán valahogy megbarátkoznak, az enyémek is úgy kapaszkodtak a ruhámba, majd leszaggatták rólam, és ők is olyan csendesen válaszolgattak, pedig otthon volt hangerő.
Imádtam ezt az időszakot, amíg elhitték a mikulást, ez olyan jó dolog.
Alig várom, hogy legyen unokám, talán már jövőre megjön:-))))
Emlékszem én is elég eleven gyerek
voltam - száz éve - ugye a mi időnkben szegényesebb volt a mikulás, kaptunk egy csomagot, meg 1 db narancsot és annyira boldogok voltunk... na történt egyszer, hogy nem hozott semmit a mikulás, csak két virgács volt az eblakban meg egy levél, nekem és a húgomnak.nagyon megszeppentünk, mert el volt sorolva minden rosszalkodásunk ami az utóbbi időben történt, csak néztünk, hogy mindent tud rólunk a mikulás.
Édesanyámék mesélték nevetve, hogy aznap a szavunkat se hallották úgy meg voltunk illetődve és olyan jók voltunk egész nap, hogy nem ismertek ránk, na és másnap reggelre tele volt az ablak a csomagokkal, naranccsal mesekönyvvel, szóval nagyon boldogok voltunk, de látod ma vén fejjel is emlékszem az esetre, azt hiszem elsős vagy másodikos kisiskolás lehettem.
Tanulságos volt számunkra az biztos.
Tündériek az unokáid Roza :-))))
Remélem Annácska azóta meggyógyult !!!!
Nagyon idilli a mikulásos fotó az unokáiddal. Milyen jó lesz 10 év múlva elővenni, és mosolyogva visszaemlékezni! :)
Megjegyzés küldése