2015. január 27., kedd

Hogyan ne legyünk diabetesesek?

A címmel kapcsolatban engedjétek meg, hogy megosszam Veletek a gondolataimat. Akit érdekel. Akit nem, az lapozhat:)
(wellion.hu)
Elnézem a körülöttem élő ilyen-olyan csoportba tartozó diabeteseseket és azt a megállapítást tettem, hogy aki már inzulinos, az abszolut nem tesz semmit az egyre romló egészsége érdekében. Írhatnám, hogy tisztelet a kivételnek, de én nem ismerek olyat... És nem értem, hogy én miért rettentem meg, amikor közölte velem a diabetikus orvosom, hogy gyógyszert kell szednem és nem ártana fogynom, vagy egyenes utam vezet az inzulinhoz. Azok, akik vígan böködik magukat és nagy kényelmesen esznek szinte ugyanúgy, mint az előtt, azoknak a fejében vajon mi forog?
(ambulanciak.hu)
Egy biztos! Egyetlen inzulinosnak sem adnám kedvezményesen az inzulint, ha nem látnám, hogy TESZ valamit. Pl. fogy. Talán az a legfontosabb. Van egy barátnőm, ő kitalálta, hogy ő semmilyen fogyókúrára nem reagál, sőt, ellenkezője történik vele. Nem vagyok orvos, de ezt egyszerűen nem hiszem el. Ezt max. úgy tudom elképzelni, hogy bent van a diabetológián, fogyasztás címén. Viszont a látogatók visznek ezt-azt, mert ugye a kórházi étel ehetetlen. (Megjegyzem gyorsan, hogy most jöttem ki nem olyan régen a kórházból és egyáltalán nem volt ehetetlen a főztjük! Ami hagyott némi kivetni valót maga után, az inkább a tartós tejből készített reggeli langyos tej volt. Nah, az az egy még nekem is ihatatlan.) Ha most a fogyókúrára fogott beteg szépen pótolgatni tudja otthonival a kevesebbet, azt tényleg nem fogják tudni lefogyasztani. Mert azért lássuk be, 100 kg körül, és 60 évhez közel, mikor már más egészségi problémák is vannak, azt nem lehet futtatni, tornára bírni. Amit ő tornázhat, ill. tornázni tud, az max. egy gerinctorna. Attól viszont fogyni megint csak nem lehet.
El tudom mondani, hogy mielőtt diabeteszes lettem, többször is képes voltam lefogyni akár 20 kg-okat is, de valahogy ennyi volt. Egy kicsi ideig tartottam a súlyomat, aztán szépen, lassan (vagy gyorsabban) visszakúszott a súlyom a megszokott szintre. Sőt! Volt, hogy még megfejeltem +1-2 kg-mal. De most, gyorsan le is kopogom, már két éve, talán még több is, hogy tartom a súlyomat. Még fogyhatnék éppen, de a BMI-m a megfelelő tartományban van. Ha még fogynék, már nem biztos, hogy ilyen jól érezném magamat. Sokkal fiatalabb koromban is volt, hogy lefogytam még 15 kg-mal kevesebbre, a tökéletes súlyomra, amit anno kitaláltak rám, de egy kedvetlen, beesett arcú, erősen depresszív teremtés voltam. És akkor még tán 20 éves sem voltam. Most mindjárt 60 leszek. Ez a stabilan 70-72 kg tökéletes. Ha esetleg valaki nem tudná, 2011. januárjában 97 kg voltam. Másfél év alatt fogytam le, szénhidrát-szegény diétával és ezzel egyidejűleg étrendet is váltottam, ennek megfelelően. Azt gondolom, aki be-bekukkant a blogomba, láthatja is, milyen ételeket készítettem akkor és milyeneket készítek manapság. Manapság szinte nem is szerepel sütemény az általam készített ételek között. Tészta is nagyon kevésszer. A családom (fiam és menyem) is csatlakozott ehhez az étrendhez, de ők még megfejelték némi paleoval, Norbival és ami a legfontosabb, amikor csak tehetik, több km-t futnak, viszonylagos rendszerességgel.
Szép eredményeket tudnak már ők is felmutatni. Néha beesik persze, hogy az ember bűnbe esik, hisz' gyarló az ember, de egyőnk súlya sem mozdul felfelé jelentősen.
(benu.hu)
Azokat az ismerőseimet, akik diabetesszel küzdenek és inzulinozzák magukat, fellelkesültek az én eredményemen, de egyikük volt a fenti példa, hogy ő akkor hízni kezd, a másikuk lefogyott kb. 5 kg-ot. Ez olyan nagy megelégedéssel töltötte el, hogy rögvest vissza is hízta. Napi szinten tudom, mit eszik, iszik. És nem értem. Most ott tart egészségileg, hogy tuti több, mint 100 kg, dialízisre jár bizonyos időközönként...
Tudom, ez éppen elég megterhelés a szervezetének. De amikor még nem tartott itt? A tetejében ez a módszer, vagy ha valakinek jobban tetszik, a kalória-szegény diéta, nem kerül plusz költségbe. Nem kell méregdrága és semmit nem használó készítményeket megvenni, semmi sem kell hozzá, csak elhatározás. És tudom, hogy van visszaút! Kb. egy év után felezhettem a gyógyszeremet és a dr-nő meglebbentette a lehetőségét, hogy ha így folytatom, még talán a gyógyszert is elhagyhatom, elég lesz a diéta. Ezen dolgozom. Más bajokból kifolyólag sok gyógyszert szedek. Ha ezek mennyisége csak napi két féllel lesz kevesebb, már akkor boldog leszek.
Igyekszem megmenteni magamat a diabetesz  egyéb következményeitől, sőt a családomat is! És szeretném mások szemét is felnyitni, nem orvosilag, barátilag, aki maga is azon az úton jár, hogy ne hagyják elhatalmasodni ezt az igen-igen alattomos betegséget! Tegyenek ellene akkor is, ha nem látják előre az értelmét. Figyeljenek a családjukra!! Változtassanak az étrendjükön!!
(házipatika.com)

Még valami, amit ennek kapcsán feltétlenül ki kell emelnem: az, hogy megadom bizonyos ételeim szénhidrát tartalmát, az nem jelenti azt, hogy pl. minden krumplileves X szénhidrátot tartalmaz. A megadott szénhidrát gramm az aszerint a leírás szerint elkészített ételre vonatkozik. Bármi, ami ettől eltér, változtat a szénhidráttartalmon.

10 megjegyzés:

martinelli írta...

Roza, minden tiszteletem a tiéd. Élő példa, hogy mindent lehet, csak akarni kell! Gratulálok!

Roza írta...

Köszönöm szépen!:)

Névtelen írta...

A címen nagyon fellelkesültem, de ahogy olvasom, sajnos te sem tudod, hogyan ne legyünk diabéteszesek :( (Én még nem vagyok, de azt mondják, ami késik, nem múlik.) Ettől függetlenül minden erőfeszítésed nagy elismerést érdemel, gratulálok! Móni

Roza írta...

Kedves Móni!
Én azt hiszem, tudom: így ne! Hogy csak hagyjuk a dolgokat a maguk útján menni és semmit nem teszünk ellene, mert kényelmesebb. Én erre akartam utalni. Te pedig, ha tudod, hogy ami késik..., akkor valószínűleg itt az ideje, hogy étrendet váltsál! Nem olyan izgalmas dolog diabeteszesnek lenni, higgyed el!
Puszillak és köszönöm, hogy elolvastad.

undercover írta...

Kedves Roza! Csodállak, hogy mennyire fegyelmezetten végigcsináltad ezt a fogyást. Bár én nem vagyok érintett, ideális a BMI-m és (hál' Istennek) semmi ilyen gondom nincs, de végigolvastam és az utolsó betűig egyetértek veled. Amit írtál, külön költség nélkül követhető. A kórházról írottakkal is egyetértek, mindenki ócsárolja - mi családtagok kapcsán voltunk kb. 5-6 kórházban az elmúlt években, amit mi láttunk, ehető, sőt jót ételek voltak. Amit én nem értek, hogy emberek hogyan hizlalhatják el magukat annyira (40 kg túlsúly és hasonlók), és sokan még akkor se térnek magukhoz, amikor beüt a diabetes és a magas vérnyomás, beérik azzal, hogy majd beszedjük a gyógyszert.
Szerintem a cím is nagyon jó volt, igazi szemfelnyitónak kellene lennie az érintettek számára. Ha én írtam volna, valószínűleg kevésbé udvarias címet adtam volna.
Gratulálok az írásodhoz, remélem, sokan követik példádat és receptjeidet.

Roza írta...

Kedves Undercover!
Örülök, hogy Te azt olvastad ki a sorokból, aminek az írást szántam. Nem akarom én sem elhinni, hogy az emberek kényelemből nem törődnek a saját életükkel... Pedig így van.
Köszönöm elismerő szavaidat.

Ani írta...

Teljesen igazat adok neked. Az embernek tennie is kell az egészségéért. Elképesztő helyzetek vannak. Nemrég beszélgettem egy anyukával, akinek " nincs" pénze arra, hogy a gyerekét behordja Pestre gyógytornára. Persze dohányzik, 20-30ezer forintot is kiad rá. Amikor ajánlottam, hogy kérjen az orvostól leszoktató programot, úgy nézett rám, mintha a holdból jönnék.

Roza írta...

Köszönöm, Ani! Látod, ez is egy nagyon "jó" példa...

Zsuzsanna írta...

Köszönöm a meggyőző szavakat. Jó egészséget kívánok kedves Mindnyájatoknak!

Roza írta...

Kedves Zsuzsanna én is köszönöm és viszont kívánom - legfőképpen - a jó egészséget!:)

Blogomban az általam készített ételek receptjei és a róluk saját magam által készített képek szerepelnek.
Bármelyik recept, vagy kép elvihető, de felhasználás esetén kérem a forrás megjelölését.
Köszönöm szépen.

2011. május 08-tól:

free counters

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...