2016. május 19., csütörtök

Gondolatom - a búcsúról

Azt hiszem, nem tévedek, ha azt mondom, minden falunak, városnak meg van a hosszú évtizedek óta kialakult rendje, hogy az évnek melyik hónapjában, melyik vasárnapon tartja a búcsúját. Ilyenkor leginkább játékokat, édességeket áruló vásárosok telepednek meg a kijelölt helyeken, körhinták, egyéb szórakoztató eszközök társaságában. Minden családhoz vendégek érkeznek, sütés-főzés, eszem-iszom, vigalom az a nap.

Amikor idáig értem a poszt megírásában, ráeszméltem, hogy a búcsú igazából nem csak erről szól. Mentségemre szolgáljon, hogy ebben a csöppnyi faluban, ahol élünk, soha nem volt templom. Búcsúi szentmise azért megtartatott, a téren lombokból kialakított kápolna felállításával. Istenhez szólni, imádkozni, templom nélkül is lehet, annak, akinek erre indíttatása van, érzései ezt diktálják.

 Csodásak voltak gyerekkoromban ezek a búcsúk. Nem csak azt vártam nagy izgalommal, hogy ebéd után elmenjünk megnézni a "búcsúsokat" (ők voltak az árusok), legalább olyan izgalommal vártam, hogy megérkezzenek nagynénémék az unokaöcsémmel,
(A kép az 1965. évi búcsú napján készült.)

 ez íratlan szabály volt, és a család így együtt ballagjon el meghallgatni a szentmisét. Abban az időben ebből egyedül drága jó Nagyanyám maradt ki - legalább is személyesen, mert amíg a családnak az ebédet készítette, közben nyugodtan beszélgethetett az Úrral. Mi pedig, akik személyesen vettünk részt a szentmisén, imádkoztunk Nagyanyám lelki üdvéért is.

Azokban a falvakban/városokban, ahol van templom, általában a templom "névnapján" tartják a búcsút. Vagy ez volt az egyház által meghonosított szokás. Azon most elgondolkodom, hogy nagyon sok helyen tartják a búcsút augusztus 20-án.  Ennyi templom viselné éppen a Szent István templom nevet? De talán az évek múlásával változtak a szokások is. A mi falunkban például mindig Pünkösd után következő vasárnap volt a búcsú. Mivel a Pünkösd mozgó ünnep, a mi búcsúnk nem egy szent neve napján volt.
Ez a jeles nap arra is szolgált, hogy pl. eljegyzést tartsanak. Így volt ez a mi családunkban is, 1965. búcsúkor volt a Bátyám és a Nővérem eljegyzése is.
(Megjegyzem, rá egy évre novemberben egy napon volt az esküvőjük is:)
(A képen balról jobbra: Bátyám, az ő menyasszonya, Nagynéném, Nagynéném férje, Nővérem és Nővérem vőlegénye.)

És hogy ez most miért indított poszt írására? Legalább 30 év után a falunkban ismét tartunk búcsút! Igaz, mára csak a szórakozás lesz az, amit  - remélhetőleg - minden évben, a régi, megszokott időben megtartunk. Valamikor is volt és gondolom, mindenhol van a búcsú napjának estéjén búcsúi bál. Nálunk is volt.
 A téren felállított nagy sátorban tartották a bált. Ezt mindig a fiatalság szervezte.
(Képen: Nővérem és későbbi Sógornőm a 60-as években, a búcsúi bálnak helyt adó sátor előtt.)

Mint most is. Emlékeztek, írtam arról is egyik posztomban, hogy megalakult és nagyon reményteljesen működik falunkban a "Szentgálszőlőhegyért Egyesület".
Miután május 1-ére májusfa is lett állítva, az most, a búcsú alkalmából ki is lesz táncolva. Ahogy illik. Sajnos, búcsúsok nem jönnek, nem érné meg nekik, körhinta sem lesz, lesz viszont vendégség, főzés/grillezés a téren, ki mit kedvel. Lesz zene, feltehetően szép idő és jó hangulat. Aztán még az is megeshet, hogy egyszer csak szentmise is tartatik.

És ha már idáig jutottam, talán nem árt, ha felelevenítem, hogy

a Katolikus Egyház tanításán alapuló elnevezés mást takar. A világi örömök és gondok elnyomják az eredeti gondolatot, hogy templomunk “nevének" ünnepén teljes búcsút nyerhetnek a hívek.

Hát akkor mi is az a búcsú?


A búcsú az Isten színe előtt a már megbocsátott bűnökért járó, ideigtartó büntetések elengedése, melyet a keresztény hívő, aki megfelelően fölkészült és teljesítette a kiszabott föltételeket, elnyer az Egyház segítségével, amely mint a megváltás szolgálója Krisztus és a szentek elégtételt nyújtó érdemeinek kincstárát hivatalosan kezeli és abban részesít. A búcsú részleges vagy teljes, attól függően, hogy a bűnökért járó ideigtartó büntetéstől részlegesen vagy teljesen szabadít-e meg. Minden hívő nyerhet búcsúkat önmaga számára vagy az elhunytak javára.

Megjegyzés:

Az "ideigtartó" büntetés a halál után a tisztítótűzben való  tartózkodás ideje.         Szemben a pokol "örökkétartó" idejével.

Annak idején, hogy voltak-e hagyományosan búcsúi ételek, sajnos, nem emlékszem:( De azt meg merem kockáztatni, hogy ha Pünkösd későre esett, így a búcsúnk is, addigra már voltak rántani való csirkék, volt finom fejes saláta... A rántott csirke fejes salátával, burgonya- és rizs körettel szinte bizonyos, hogy hagyományos volt. Faluhelyen. Persze, ugyanígy lehetett a városban is, hisz' a falvakból a városi piacokra eljutottak mind a rántani való csirkék, mind pedig a fejes saláta:)
Végezetül egy kép: rántott csirkecomb sült körtével és -burgonyával.

10 megjegyzés:

MJ írta...

Hát igen. Eljutott. Manapság már nem jut el. Élő állatot már nem is tudom hány esztendeje nem látni a piacon. A saláta meg ... Nagy néha ha látni egy anyókát ki a sajátját kínálja. :(

Lívia írta...

Nosztalgiáztam az írásod olvasása közben. Éppen most pünkösdkor beszélgettünk a férjemmel a búcsúkról. Nagyon sok búcsúban voltam gyerekként a szüleimmel és a két testvéremmel. Valóban sok árus volt és szórakozási lehetőség a kőrhintával, hajóhintával stb. Én Budapesten a XXII. kerületben születtem és gyerekeskedtem, és a mozi mögött egy nagy füves terület volt és ott rendezték mindig. De voltunk vidéki búcsúkban is. Nekem 1963-ban volt az esküvőm, az idén leszünk 53 éves házasok.

csipike írta...

Élvezettel olvastam, hogy mi is a búcsú. Nálunk nincs, csak a környező falvakban. Én még gyerekként voltam Nagyiékkal, ilyen búcsú vásáron.

Roza írta...

Kedves MJ., nem szomorú gondolatokat akartam kelteni a posztommal. De valóban, sajnos, ez csak úgy oldható meg, ha állat- és kirakodó vásárba el tud menni az ember. És igen, a nénikék által kínált saját termesztésű saláta az még az IGAZI saláta. De már kevesen vannak, akik még ilyesmivel foglalkoznak.

Líviám, gratulálok az eljövendő házassági évfordulótokhoz és kívánom, még nagyon sokat éljetek meg együtt, örömben, békességben.
Ezek szerint már a búcsúk is lehet, hogy kiszorulnak a falvakba?

Csipike, ha tehetitek, menjetek el az idén egy közeli búcsúba. A blogodból hirtelenjében nem tudtam kivenni, van-e gyermeketek, de ha van, akkor azért, mert neki ez roppant nagy élmény lenne, ha nincs, akkor meg azért, hogy feleleveníthessed magadban a gyerekkori örömödet.

Aranka Farago írta...

Nálunk Ûjlakon is volt Búcsú gyerekkoromban hajóhintával, ringispillel és kirakodó vàsàrral. Hej de vártuk, haza se lehetett szólítani miket. Sok mindnről lemaradnak a mai gyerekek.

Roza írta...

Arankám, nagyon örülök Neked!:) Bizony, sok minden csak olyan a mai gyerekeknek, mintha mese lenne.

undercover írta...

Nagyon szépen írtad meg, Roza, köszönöm. Élvezet volt olvasni.

Kati írta...

Nagyon szép, szép gondolatokat fogalmaztál meg. Én református vagyok, sosem jártam a búcsún, lehet szégyen, hogy a csíksomlyóin sem, pedig kívánkoztam, de még nem jutottam el.

Roza írta...

Undercover, köszönöm szépen!:)

Kati, köszönöm. De ami nem volt még, az minden lehet. Ha én olyan közel lennék Csíksomlyóhoz, mint Te, tuti már elmentem volna!:) Az már valami! Még a miénk is az volt, aztán alig 130 ember lakik a falunkban.

Ani írta...

Sokat gondolkodtam azon, amit írtál. Nem a felekezeti tanításról, hanem arról, hogy létrejön valami lelki dolog, aztán elcsúszik üzletté. Milyen kár. remélem, nem sokára lesz mise is.

Blogomban az általam készített ételek receptjei és a róluk saját magam által készített képek szerepelnek.
Bármelyik recept, vagy kép elvihető, de felhasználás esetén kérem a forrás megjelölését.
Köszönöm szépen.

2011. május 08-tól:

free counters

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...