2016. november 12., szombat

Egy kirándulás margójára: Original Schwabische Maultaschen (spenóttal töltött tészta).

Egy kicsit hosszabbra sikeredett németországi látogatásom alkalmával volt alkalmam megfigyelni, hogy a német háziasszonyok előszeretettel vásárolják a félkész-, ill. készételeket. A levestől a süteményig. A még befejezendőtől a csak felolvadni hagyni-féléig.
Aztán kíváncsian figyeltem, hogy érdeklődésük a magyar ételek iránt mekkora? Én Rajna-Pfalz tartomány egy csodás falujában töltöttem az időmet. A család, akiknél voltam, egyaránt állt fiatalokból és idősekből. Azon nem igazán csodálkoztam, hogy az idős hölgy nem mutatott érdeklődést konyhánk iránt, de azon igen, hogy a fiatalok sem. Volt, aki járt már hazánkban, mégsem ragadta meg annyira egyik ételünk sem, hogy azt mondta volna, készítsem el. Ugyanis bármit elkészítettem volna büszkén. Mert, hogy - szerintük - zsírosak az ételeink. És sok bennük a paprika (őrölt). Aztán azt gondoltam, ha ők nem kíváncsiak az én hazám ételeire, én annál inkább az vagyok az ő ételeiket illetően.
Miután nem ugyan azt jelenti számukra és számunkra a gulásch, így - ha csalódás nem is ért - magyarázkodhattam, hogy az övékének köze sincs a mi gulyásunkhoz. Ők a pörköltjüket nevezik guláschnak. A mi gulyásunk pedig mindenképpen egy igen tartalmas leveses egytálétel. (Felénk lehetőség szerint csipetkével, mindenképpen!:) Megkérdezték, hogy pl. én milyen ételt szeretek legjobban? Mondtam, hogy a halászlét, illetve hal-levesnek mondtam ezt a kitűnő ételt. Húzták az orrukat, hiába magyaráztam, hogy mi nem tengeri halból készítjük ezt az ételt, hanem édes-vízi halból, állíthatom, pontyot még tuti nem is láttak!
Elmentünk vásárolni. Doris - a vendéglátó velem-korú fiatalasszony - csak vette-vette a félkész ételeket. Vett húsokat is, leginkább szeletelt karajt, illetve gulásch-húst, valamint darált húst.
 A kosárba került ez a spenóttal töltött ravioli-féle is. (Pontosabban hasonló, mert e képet az internetről oroztam el, az eredetin pedig még rajta szerepelt az "Original" kifejezés is. A dolog izgatni kezdett. Abba beletörődtem, jobban mondva megértettem, hogy nem fognak az én kedvemért egész-napi főzőcskézésbe kezdeni, ha egyébként sincs igényük az otthon készült ételre, így kíváncsian vártam, hogy mi lesz az étellel. Ahogy olvasgattam rajta, levesben kell kifőzni, aztán megehetjük levesbetétként is, de ha a levesből kiszedjük, sütőedénybe tesszük, egy tojást elhabarunk egy tejföllel és nyakon öntjük, majd reszelt sajttal megszórjuk és forró sütőben addig sütjük, amíg a teteje megpirul...
Nem készítették el az idő alatt, amíg ott voltam, ezért hazafelé jövet megálltunk egy áruháznál és vettem egy zacskóval:) Gondoltam, a kislányokat nem fogja érdekelni a dolog, a fiam és a menyem örömmel megkóstolja, akkor pedig elég egy tasakkal. Egyedül a töltelék spenót miatt húzták az orrukat, de előírás-szerint elkészítettem és elmondhatom, igazán nagy sikert aratott!:)
Finom volt a spenótos tölteléke is. Én csak egy tyúkhúsleves kockából készített levesben főztem ki, de mindenképpen megsütve szerettem volna megkóstolni.

Gyakorlatilag nekünk ízlett az eredeti német étel, viszont a németek nem óhajtották megkóstolni a nevezetes magyar ételeket. Azért megtaláltam azt az utat, aminek kevesen tudnak ellenállni: az édesség!:) És az elkövetkezendő napokban, amit kint töltöttem Németországban, készítettem  egy császármorzsát, amit a 89 éves néni Ana állította, hogy még sosem hallott róla, de megtaláltam a szakácskönyvében:)) Elmondhatjuk, hogy német/osztrák édesség. A kint töltött idő alatt sütöttem még muffint tepsiben, lévén, nem volt muffinsütő formájuk, palacsintát és készítettem rizsfelfújtat. Mindegyik édesség nagyon nagy sikert aratott és minden további nélkül, örömmel fogyasztották el.

Én kis csalódással gondolok vissza a kint töltött időre. Valószínűleg, azok a németek, akiknek van magyar kötődésük, szeretik is a magyar ételeket. De azok, akiknek nincs, azok azok közé tartoznak, akik nem kóstolják végig egy másik ország étlapját csak azért, hogy megtapasztalják, mások mit tesznek az asztalukra. Pedig én - a családom nevében kijelenthetem - bárhova kerülnénk a földön, sehol nem utasítanánk vissza egy jellegzetes, helyi ételt. És itt most ne szélsőséges dolgokra gondoljunk. Maradjunk Európában. Itt nem igen van olyan étel alapanyag, amit a másik ország fia/lánya ne ismerne. Csak másként állítják össze, más az íze. De ehető. Csak nyitottnak kell lenni a MÁS-ra:)

2 megjegyzés:

Lívia írta...

Kedves Roza jó volt olvasni, hogy próbálkoztál a németekkel a hazánk hagyományos ételeit megismertetni. Csodálkozom, hogy ez nem sikerült teljesen csak egy-két édességnek volt sikere.
Egyébként azért is csodálkozom rajtuk, mert régebben, de talán még most is sok német turista jön a hazánkba, a fővárosunkba is, gyógyfürdő helyeinkre, és a Balatonhoz is, és szeretik a magyar ételeket. Sőt mostanában a televízió azt is bemutatta, hogy ide is költöznek, mert Európában az egyetlen ország vagyunk, ahol nem látnak száz meg ezerszámra bevándorlókat, és vásárolnak ingatlanokat a szép kis falvainkban. Egy német politikus még azt is mondta, hogy náluk már természetes a sok bevándorló pláne az évekkel korábbiakra értette, akik már részei a német társadalomnak.
Számomra ez elég furcsa, hogy a németeknek kell elmenniük másik országba, hogy nyugodtan éljenek, mert ilyen gondolkodású vezetőik vannak. Sőt a saját szememmel láttam a televízióban azt a bevándorlót, aki azt mondta, hogy amelyik németnek nem tetszik, hogy ők ott vannak, azok menjenek el.
Hát én ezt nem szeretném megélni itt nálunk.
Na de jól elkanyarodtam az ételektől. Mindent egybevéve, mindenki egye azt amit szeret, mert természetes, hogy azt szeretjük mi is amit mi ismerünk, nálunk hagyomány. Ami persze nem jelenti azt, hogy nem kóstolhatjuk meg más népek ételeit - persze én csak azt, ami az én ízvilágomhoz közel áll. De aki nem annyira ragaszkodó, mindent kóstolhat.

Roza írta...

Líviám, köszönöm szépen! :)
Szerintem a volt NDK-sok rajonganak leginkább értünk és az ételeinkért is...:) Ami érthető.

Blogomban az általam készített ételek receptjei és a róluk saját magam által készített képek szerepelnek.
Bármelyik recept, vagy kép elvihető, de felhasználás esetén kérem a forrás megjelölését.
Köszönöm szépen.

2011. május 08-tól:

free counters

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...