2019. június 2., vasárnap

Rebarbarapüré eperrel



2019. május 18., szombat

A lerágott csont.

Még semmi aggasztó, de nem is akarom, hogy legyen...
Hogy mire gondolok? Amikor április 5-én hazajöttem Németországból, elhatároztam, illetve a Párommal úgy döntöttünk, hogy most egy ideig nem megyek vissza.
Ez nem is lenne probléma, de a több, mint 3 éve kialakult életvitelem - itt nem a minden 2. havi utazásra gondolok, sokkal inkább a kint megszokott napi rutinra - itthon kissé nem abban az irányban halad, ahogyan eleddig haladt.
Gondolok itt arra, hogy ismét több szénhidrátot fogyasztok:( Az, hogy híztam 2 kg-ot, csak egy apró, de nem elhanyagolható figyelmeztetés arra, hogy a súlyom stagnálása csak akkor működik, ha betartom az általam meghatározott és bevált módszereket. És ami a legfontosabb, erre most, a +2 kg-nál kell ráébrednem, nem pedig a +12-nél:( Sajnos, szinte mindenki, aki már fogyókúrázott tudja, a súly naaaaagyon nehezen indul el és megy lefelé, mint amilyen aljas módon "ugrik" ránk annyi kg, amit sokkal nehezebb ismét leadni.

Mindenesetre kész tervem van, ami ezelőtt 6 évvel is működött: kevesebb szénhidrát! Konkrétan: kalács, sütemény, ilyesmi. Simán ráfoghatnám, hogy a Párom a hibás, mert hiába mondom, hogy nem szeretnék ilyeneket fogyasztani, tudja, szeretem őket és ezekkel állít haza. Nos, ha már szem előtt is van, az ember(lánya) könnyebben elgyengül - "egy szelet igazán nem fog megártani" -. DE!! Nem az az egy szelet! Az azt követő "gyere szívem, együnk egy fagyit, v. sütit" kedves felszólítás. Mondom, hogy nem szeretném, de a párom olyan kedvesen invitál, hogy nem akarom megbántani:( Ő nem ártani akar nekem, pusztán a szeretetét, figyelmességét bizonyítani, kissé torz szemüvegen nézve engem.
Pedig ő is pontosan tudja, hisz' ő is megjárta az utat, amit én, hogy - főleg, ha cukros lesz az ember - ha nem akar az inzulinosok útján járni, jobb, ha felelős felnőtt módjára, saját kezébe veszi a sorsát. Jelen esetben a súlyát.

Amióta itthon vagyok, eljárunk egy közeli étkezdébe menüt enni. Azzal még csak különösebb gond sincs. Nem túl sok, van főzelék, hetente 1-2 alkalommal tészta is, de annak a mennyisége sem veszélyes. Tehát, a vétkes a reggeli és a vacsora. Kapom a finom kalácsot, abból is mindjárt két, nem sovány szeletet, odakészítve a vaj, a tea... Hiába no, figyelmes a Párom!:) Este ugyan ez. (A tetejében 2-3 órával későbbre csúszott észrevétlenül a vacsora időpontja.) Lehetőség lenne felvágottat ennem, de a kint töltött több, mint 3 év alatt megszoktam, hogy reggelire-vacsorára 1 vékony szelet vajazott kalács, 1 bögre tea. Igen ám, de kint sokkal többet mozogtam, mint amióta hazajöttem. Pedig kaptam kerékpárt is, hogy meglegyen a megfelelő mozgásom. Mondjuk, arról senki nem tehet, hogy ez a hónap nem kedvezett a  kerékpáros kirándulásoknak. Vagy esett az eső, vagy hideg volt, vagy nagyon fújt a szél:( A cél nem az, hogy az ember megbetegedjen, van probléma enélkül is.

Joggal merülhet fel a kérdés bárkiben, mit is akarok ezzel a vallomással? Megmondom: hiszem, ha le is írtam és mindenki, aki esetleg korábban biztatott,  mellettem állt, sőt! követendő példaként tekintett rám, szóljon rám, hogy ejnye-bejnye Roza!
Igazatok van! Ha már önmagam ne legyintek a történtekre, talán nincs nagy baj. Egyszerűen ellen kell állnom a kísértésnek. Eddig is megvoltunk sütemények, kalácsok nélkül. Tekintettel nem csak rólam van szó, a Páromnak - ő ugyan nem hízott semennyit,  neki megvan a napi mozgása a munkahelyén, a buszra történő gyaloglás, és onnan haza - éppen annyira fontos, hogy egészségesen étkezzen, mint nekem. Az ugyan nehezíti kissé a dolgok ésszerű megoldását, hogy a Páromnak egy kis erőnléti segítségre lenne szüksége, ehhez viszont még át kell lapoznom néhány segítő oldalt.
De megteszem, nem engedek abból, hogy mindkettőnk számára egyformán fontos az egészséges táplálkozás.
Most 69 kg vagyok. A 97-hez képest ez még mindig nagyon jó, de ingadozás mutatkozik, ami veszélyes lehet. Akár hogy is kerülgetem a dolgot, fogynom kellene 4-5 kg-ot. Legyinthettek, hogy az semmi, de ez nem így van. Nehezen mozdul meg a súly lefelé. Az csak hab a tortán, hogy felfelé viszont?!

Hiszem, hogy meg fogom találni a mindkettőnk számára megfelelő étrendet. Időben történt a felismerés, biztosan meg lesz az eredmény is.

Megemlítem - ámbár a súlyomhoz semmi köze nincsen, pusztán az egészségemhez -, voltam a kardiológusomnál, az esedékes nagy "szervizen". Bármennyire is érzem jól magamat, a háttérben az infarktus okozta és általa felismert problémák nem javultak, sőt romlottak. Úgy döntöttem, amíg jól érzem magamat, nem engedem, hogy a pánik utat törjön. Szedem a gyógyszereimet, élem az életemet, tartom a lelket a Páromban, odafigyelek rá, mert ő hajlamos lazán kezelni a gyógyszerek bevételét. Aztán, amint az első jelet megérzem, ésszerű keretek között elfogadom a  kardiológus javaslatát.

2019. május 2., csütörtök

Közeleg Anyák Napja

Ezzel a nagyon ötletes és kedves megoldással készülődik az idei év Anyák Napjának megünneplésére a szekszárdi Illyés Gyula Gyakorló Általános Iskola.

2019. április 22., hétfő

Húsvét hétfő

"Húsvét másodnapján mi jutott eszembe?
Locsolóüveget vettem a kezembe.
Elindultam vele piros tojást szedni,
Engedelmet kérek, szabad-e locsolni?"




2019. április 20., szombat

Húsvét, Feltámadás

Mindenkinek, aki erre jár, áldott, békés Húsvéti Ünnepeket, örömteli Feltámadás-ünnepet kívánok.


"Harmadnapon feltámadott az Írások szerint."


2019. április 15., hétfő

Készülődés a Húsvétra

Azt kell mondjam, az elmúlt két hét nem az én hetem volt :( Hazajöttem Németországból, és arra értem haza, hogy a Párom nagyon nincs jól :( Két nap után be is kellett vinnem a sürgősségire... Azóta ott van. Vizsgálják, gyógyítják, én naponta kétszer megyek látogatni.
Kapott közel két liter vért, ugyanis annyira kevés volt a vére, hogy a pl. 85/63-as vérnyomás mellett a pulzusa l35 volt :( A vér jót tett neki, javult az állapota. Csak éppen nem tudták még eldönteni, mi legyen a továbbiakban.
Ez a helyzet nem kedvezett a húsvéti készülődésnek. Egyáltalán nem érzem, hogy a hét végén már itt is a Húsvét, feltámad a Megváltó... De legalább egy ünnepi istentisztelet mindenképpen be van tervezve. 

Csak az unokákra szánunk időt, nekik hála az Égnek, meg van az ajándék (a Húsvét egyébként sem a nagy ajándékozásról szól nálunk),  reméljük, jó idő lesz és kipróbálhatjuk a biciklit, amit a Páromtól kaptam - mert megérdemlem! :) 
Tervek, hogy mit eszünk, mit sütünk, semmi :( Csak a sonka a biztos :) 
Azért tojásfánk van :)





2019. március 24., vasárnap

Könnyű, tavaszi ebéd

Vidám, tavaszi saláta, ibolyával:

Kirántott csirkemell szeletek, tavaszi salátával

Habos-túrós sütemény:

2019. február 3., vasárnap

Vasi hatlapos sütemény (Páromtól)

Mielőtt még bármelyőtökben, aki régóta az ismerősöm, felmerülne, hogy "nocsak! Sütizünk?! És a sok-sok leadott kg?!" Eldicsekszem, hogy semmi ilyenről nincs szó, súlyomat tartom, a süteményeket a párom alkotja, mert ez a mániája:) A családban pedig szétosztásra kerül. Ez nem jelenti azt, hogy én soha többé nem fogok süteményt készíteni, de nem ilyen sűrűséggel, az bizonyos!:) És, hogy ne kelljen minden ilyen édességnél magyarázkodnom, a cím mellett zárójelben már jelezni fogom, hogy a "Páromtól".

Hozzávalók:

Tészta:

50 dkg. liszt
10 dkg vaj, vagy margarin
15 dkg porcukor
1 tasak vaniliáscukor
1 tasak szalalkáli
2 tojás

Krém:

2 tojás
3 tasak csokoládés pudingpor
30 dkg. cukor
1 l. tej
10 dkg vaj
2 tasak vaniliás cukor

Elkészítése:

A szalakálit feloldjuk a tejben, majd a többi hozzávalóval tésztává gyúrjuk. A tésztát hat egyenlő részre osztjuk és lisztezett munkalapon egyenként kinyújtjuk kb. 25X30 cm méretű lapokká. A lapokat vajjal kikent, v. sütőpapírral fedett sütőlemezen (vagy a tepsi hátulján) megsütjük.
Sütési hőmérséklet: 180 celsius fok (alsó felső sütés előmelegítve)
Sütési idő: 6-8 perc.


Krém:

A 2 tojás sárgájájából, pudingporból, cukorból a tejjel sűrű krémet főzünk Még melegen belekeverjük a vajat, és a habbá vert tojásfehérjéket.
A krémmel megtöltjük a tésztalapokat, és ha kihűlt, a süteményt hűtőszekrénybe tesszük.
Másnap porcukorral meghintjük, és tetszés szerint szeleteljük.



2019. január 4., péntek

2019. január 4. Az ikrek 15 évesek lettek.

Szinte hihetetlen! :) "Most" születtek... Az idén meg már ballagni fognak...

Nagy reményekkel nézzük sikeresnek és nehéznek igérkező kis életüket. 7. osztályban iskolát és várost váltani az imádott sport miatt, nem egyszerű döntés. Pécsett folytatják, a pécsi MSC. utánpótlás csapatában. Bence hátvéd (védőjátékos - mint megtudtam:), Lackó csatár (támadó játékos:). Hála az égnek, az iskola- és város váltás, illetve a kollégiumban való lakás nem rontott a tanulmányi eredményükön. Boldogan néztem őket, milyen komoly, nagy fiúk lettek.
Elgondolkodtam, hogy végetértek a mamánál tett nyaralások, hétvégék, látogatások. Minden idejüket a foci köti le. Edzések, mérkőzések. És a tanulás.
Nehéz pályát választottak. Ámbár azt hiszem, mindenkinek nehéz, aki a sportnak szenteli az életét és ott szeretne eredményeket elérni.

Én csak kérem a Úr segítségét, figyelmét, hadd legyen sikeres, boldog élete első unokáimnak, akikkel nagyon boldogságos időket töltöttünk együtt.
Blogomban az általam készített ételek receptjei és a róluk saját magam által készített képek szerepelnek.
Bármelyik recept, vagy kép elvihető, de felhasználás esetén kérem a forrás megjelölését.
Köszönöm szépen.

2011. május 08-tól:

free counters

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...