A Párom és én - közös életünk 1. évfordulója

2018. július 25-én, "mindent egy lapra tettem fel én" :) A Párom ugyan úgy. Mind a ketten megjártunk mélységeket és magasságokat ahhoz, hogy tudjuk: ha tartós kapcsolatot szeretnénk, itt már nem hibázhatunk. 62 és fél éves voltam, a párom egy hónappal volt a 67. születésnapja után. Tudtuk, az Égiek nem igazán osztogatják a tiszta lapokat, hogy kezdjed újra. Mi megkaptuk a lehetőséget. Igyekeztünk ezt a lehetőséget becsülni és jól felhasználni.

Mivel telt az első 365 napunk?

Párom azon az estén - ami úgy vonult be kettőnk történetébe, hogy a "Családi este", hisz' akkor mutattam be Páromat a családomnak és viszont - Párom elmondta, hogy komolyak a szándékai olyannyira, hogy ezennel megkéri a Fiaimtól a kezemet abban a reményben, hogy nem utasítják őt vissza, méltónak találják arra, hogy édesanyjuk hites társa legyen, ha eljön az ideje. Kérdések záporoztak, Párom állta a sarat.
Volt bizalmatlanság, féltés, de egyik sem lépte át azt a határt, amelyik rosszindulattal közénk akart volna állni.

Mindig az az időszak volt a nehezebb, amit nem tölthettünk együtt. Én minden 2. hónapban Németországban dolgoztam, Párom várt haza. Minden este sokat beszélgettünk messengeren, mintegy belefolyva egymás életébe. Minden letelt időszak után a Párom igazi lakomával várt haza, amit ő készített. Szíve-lelke benne volt az ételekben. Sütött-főzött, lelkesen, hozzáértéssel.
Ha lehetőségünk volt rá, az itthon töltött 4 hét alatt színházba, operába mentünk, építgettük közös életünket.
Állítom, Párom türelme, megnyugtató kedvessége nagyon sokat nyomott a latban. Hálás vagyok érte.

Unokáim közül a kislányokkal vagyunk többet együtt, ők kifejezetten szeretik a Laci bácsit... Ők várják a legjobban, hogy eljöjjön az ideje és összeházasodjunk. Kicsi Anna nyomatékosította, hogy onnantól ő papának fogja hívni a Páromat, nem Laci bácsinak:) Mi ez, ha nem szeretet? Egy gyereket nem lehet becsapni.

Természetesen még sok-sok epizódot leírhatnék az elmúlt 1 évből, a karácsonyt, amiről a készült videót nagyon sokszor megnézem. Vagy, amikor megkaptam a kerékpárt, vagy a fésülködő asztalomat, illetve az autót. Vagy, amikor kórházba jártam a Páromhoz:( De talpra állt. Jól van, hála az Égnek. Az orvosa is, én is nagyon odafigyelek rá. Ő pedig rám figyel.
Egymást támogatva haladunk az Élet útján, remélve, még sok gyertyával gyarapodnak majd az évfordulós torták:)
Vannak céljaink, terveink, azokat együtt biztos, hogy meg tudjuk valósítani.

Majd a házasságkötésünkről is beszámolok, mely terveink szerint eléggé rendhagyó lesz:))

Behozom - kissé homályosan:) - a tortánkat:

Ha hiszitek, ha nem, még ebben a korban is elfogja az embert az izgalom... A torta még egészben nem lett lefényképezve... Azért látszik, hogy milyen: mascarpone-cseresznyelekvár-krémes tortát készítettem erre a napra :)

Skót tojás párolt zöldbabbal, sárgarépával, burgonyával és hollandi mártással

Terv szerint ma a Skót tojással leptem meg Güntert. Készítettem hozzá párolt zöldbabot, párolt sárgarépát, párolt újburgonyát és mindezekhez hollandi mártást.

Egyetlen  észrevételt kell tennem: valószínűleg egy időben nagy divat és drága készlet volt a képeken látható, Angliában készült tányér. Nos, a háziasszonynak, aki itt élt, olyannyira tetszett ez a készlet, hogy egyetlen fehér, vagy olyan, amin jobban "mutat" az étel, sem található, pedig nem kevés porcelán-készlet lelhető fel a konyhában.

A megjegyzésem persze nem befolyásolta az étel milyenségét, de szerintem jobban mutatna egy fehér, v. sima világos színű terítéken.

A "prima"! - rövid, de velős - dicséretet kiérdemeltem ma is, úgyhogy ennek nagyon örülök.

Talán nem mindenki tudja, de a németek nagy része valósággal idegenkedik a magyar konyhától. Egy posztomban már tettem erről említést. Voltam is eleinte bajban, mivel a német konyhát illetően - és nem tévesztendő össze az általunk ismert sváb konyhával - semmilyen tapasztalatom nem volt. Nem volt egyszerű úgy elfogadhatót készíteni, hogy nem is ismerem az ízvilágát az általuk megszokott és kedvelt ételeknek. De a 4. év már megadta a tapasztalat lehetőségét. Arról nem beszélve, hogy Günterrel kifejezetten szerencsém van, nem olyan válogatós, mint a korábban ápolt nénijeim.

(Hogy nagy hatással van rám ez a fajta tányér, az abból is látszik, hogy a képét is ideteszem elölről-hátulról:))

Borzas Kata újragondolva.

Németországban az új helyemen megígértem Günternek, hogy sütök valami süteményt. Először a brownie jutott eszembe lévén, tegnap hoztam akciósan 3 db 1 l-es jégkrémet, 3 féle ízben. Aztán nem volt itthon megfelelő keserű csokoládé. A kakaót nem tartottam elégségesnek... Tehát, változtatni kellett az elképzelésemen.
Így jött a képbe a Borzas Kata 😊 Az almás változat.

Mindent úgy készítettem, mint eddig, azzal a változtatással, hogy amíg az alma főtt, keményre vertem a tojáshabot, majd a megfőtt almához kevertem még forrón. Ettől az alma kellemesen könnyű lett. Utána természetesen megvártam, amíg kihűlt és az előírás szerint folytattam a süti elkészítését.
Nagyon szépen sikerült. Máskor is, de itt most sokkal fontosabb nekem az elismerés, ami nem is maradt el 😊. Günter egyetlen  szóval fejezte ki elismerését: prima! (Hiába tekintget a konyha felé, a süti ma csak kóstolás tárgya volt, holnap kerül "terítékre".

A holnapi ebéd is feltehetően  ízleni fog Günternek,  Skót tojást készítek, párolt (zöld)zöldbabbal és sárgarépával. A tartárt itt nem igen szeretik, talán Hollandi mártást készítek hozzá.