Terv szerint ma a
Skót tojással leptem meg Güntert. Készítettem hozzá párolt zöldbabot, párolt sárgarépát, párolt újburgonyát és mindezekhez hollandi mártást.
Egyetlen észrevételt kell tennem: valószínűleg egy időben nagy divat és drága készlet volt a képeken látható, Angliában készült tányér. Nos, a háziasszonynak, aki itt élt, olyannyira tetszett ez a készlet, hogy egyetlen fehér, vagy olyan, amin jobban "mutat" az étel, sem található, pedig nem kevés porcelán-készlet lelhető fel a konyhában.
A megjegyzésem persze nem befolyásolta az étel milyenségét, de szerintem jobban mutatna egy fehér, v. sima világos színű terítéken.
A "prima"! - rövid, de velős - dicséretet kiérdemeltem ma is, úgyhogy ennek nagyon örülök.
Talán nem mindenki tudja, de a németek nagy része valósággal idegenkedik a magyar konyhától. Egy posztomban már tettem erről említést. Voltam is eleinte bajban, mivel a német konyhát illetően - és nem tévesztendő össze az általunk ismert sváb konyhával - semmilyen tapasztalatom nem volt. Nem volt egyszerű úgy elfogadhatót készíteni, hogy nem is ismerem az ízvilágát az általuk megszokott és kedvelt ételeknek. De a 4. év már megadta a tapasztalat lehetőségét. Arról nem beszélve, hogy Günterrel kifejezetten szerencsém van, nem olyan válogatós, mint a korábban ápolt nénijeim.
(Hogy nagy hatással van rám ez a fajta tányér, az abból is látszik, hogy a képét is ideteszem elölről-hátulról:))
4 megjegyzés:
A tányérral kapcsolatban nagyon igazad van.Magam is így jártam. Fiatalon rettenetesen vágytam füstölt üveg(arcopal?) tányérokra. Aztán karácsonyra kaptam némi pénzt 1975-ben, és megvettem rajta a vágyott készletet, igaz, nem füstszínű, hanem borostyánszínű volt. Nagyon boldog voltam! Aztán hamarosan elment tőle a kedvem. Se a húsleves, se a spenót, se semmi nem úgy nézett ki a tányéron, mint ahogy kellett volna, ahogy fehér alapon kinéz. El is pakoltam, aztán a válásnál könnyű szívvel odaadtam a volt férjemnek, akik a mai napig használják. Amúgy jó vétel volt, nem is látszik rajta a 44 év használat.
Nekem is volt egy ilyen időszakom, de azzal nehezítve, hogy én simán átlátszó üveg tányérokat szerettem volna - mindenáron. Szerencsére nem jutottam hozzá. Azóta, ha venni, v. pótolni kell, max. egészen pici mintát viselek el rajtuk, meg mondjuk egy aranyozott szélt, ha úgy hozza a sors:)
Nagyon szép ételeket készítettél. Miért nem szeretik a németek a magyar koynhát?
Köszönöm, Ani.
A németek szerint a magyar konyha zsíros, erős, sok benne a paprika, meg mittudomén. De nem akarják kipróbálni, hogy megkóstoljanak valamit, hogy az nem zsíros, nem erős, és nem minden paprikás, stb. Puszta előítélet. Főként a régi nyugatnémet területeken lakóknál tapasztaltam ezt. Ők anno nem igen jártak Magyarországra, nem szereztek tapasztalatokat.
Megjegyzés küldése