Ezeddig, életem 58 éve alatt még sosem kerültem olyan helyzetbe, hogy káposztát savanyítsak. Visszaemlékszem gyerekkoromra, amikor november tájékán drága szüleim, nagyszüleim nekiálltak és egy nagy dézsát telegyalultak káposztával, amit én, 6-8 éves gyerekként tapostam, amíg a kedvem tartotta... Utána egy döngölőfával döngölték. És egy nagy követ tett rá édesanyám... Ennyi a közvetlen élményen alapuló emlékem. Nulla tudással.
Szerencsére, manapság bármit szeretne az ember(lánya) elkészíteni, az egész világháló a rendelkezésére áll akár, hogy meg tudja valósítani. Érdekes módon mégsem a világháló lett a támaszom, hanem Horváth Ilona nagy sikerű szakácskönyve.
Sajnos, valami vész támadta meg a káposztáinkat, ezért gyorsan döntöttünk, leszedtük, savanyúságba tesszük, felhasználjuk, amit csak lehet, és hát savanyítunk is. Még káposztagyalum sincs. A párolt káposztához, vagy a vágott vegyes savanyúsághoz is késsel szoktam szép vékonyra szeleteli a káposztát:)
De azért nem mindegy, hogy 20 kg-ról, vagy egy 1,5 kg-os káposztafejről van-e szó.
Aztán ott volt a másik probléma: miben? Nem vagyok híve feltétlenül a rohanunk és veszünk egy erre alkalmas edényt, ennyi, meg annyi ezer forintért... Úgy gondoltam, a 20 literes, már sok éve nem használt zsírosbödön is nagyszerűen megfelel e célra. Meg is felel olyannyira, hogy máskor is "őt" fogom használni erre a célra:)) Kibéleltem 2 réteg szemetes zsákkal.
A káposztát szép vékonyra összevágtam. Ez a jó nagy veiling púpozva lett vágott káposztával.
Én most csak alapvető fűszereket használtam, több okból is. (A paprikánk még nem érik, piac csak a városban van.) Só, bors, babérlevél, torma.
Minden kg káposztára szórtam 3 dkg sót és összekevertem. Beleöntöttem a bödönbe, szórtam rá a fűszerekből, majd még egy kg káposzta következett. Ezután a nyújtófával jól megdöngöltem.
Ezt a műveletet addig folytattam, míg elfogyott a káposzta. A döngöléstől kellő mennyiségű lé keletkezett a káposztán. Ezután egy akkora tányért, ami éppen belefért a bödönbe, zacskóba csomagoltam és a káposzta tetejére tettem. Erre kerül majd még 2 db szintén becsomagolt tégla, mely abban segít, hogy a káposzta folyamatosan a lé alatt maradjon és levegő híján megkezdődjön a savanyodás folyamata.
Mivel nekünk nem sürgős, hogy elkészüljön a káposzta, a pincében helyezem el. Hetente leszedem a keletkező habot és lemosom a tányért, hogy a káposzta leve véletlenül se nyúlósodjon meg... Ez Horváth Ilona javallata.
Nos, miután minden tőlem telhetőt megtettem, már csak az égiek jóindulatú segítségét kérem, hogy olyan finom legyen a káposztám, ahogy kell!:)
Találékony vagy:) Biztos jó lesz:)
VálaszTörlésKöszönöm Kati, én is bizakodom!:)
VálaszTörlésKíváncsi leszek a végeredményre,nem kis munka lesz!
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésKöszönöm, Mellissinám, valóban nem kis munka, de remélem, sikerülni fog!
VálaszTörlésMajdnem ugyanígy szoktam én is káposztát savanyítani. A nylonzacsiba csomagolt téglákkal, meg tányérral a tetején. De képzeld, valahogy azért mégis jutott be lé a nylonon keresztül a tányérhoz, és kivilágosította a mintáját, a többi ugyanolyan tányér mellé téve látszik.
VálaszTörlésMarisz, ez érdekes, nekem is jutott be lé... De az én tányérom fehér, nem látok rajta semmit.
VálaszTörlésÉppen ma kezeltem megint, szerintem lassacskán elkészül.