Anna

 Legkisebb unokám Annácska, ma ünnepli a névnapját! 

Isten éltessen, Annám! 💓

Istentisztelet az erdő mélyén

Ismét hatalmas élményben volt részem. 

A faluban az Öreg Iskola - aminek leégését fényképen volt "szerencsém" megörökíteni nem olyan régen 

- rendbehozatalára gyűjtést szerveztek. 

Ezen alkalomból szombaton az istentiszteletet kint tartották meg, a környező erdő mélyén. 

A pap elmondta, hogy ma a Mária Magdolna emlékhelynél 

tartják a misét, és ma van a templomi férfikórus jubileuma is. A kórus csodás templomi énekeket énekelt. Orgona híján harmonikával szolgáltatták az ilyenkor szokásos zenei kíséretet.

Könnyed hangvételű volt a "kötelező" szertartás mellett a mise. A pap még vicces történeteket is beleszúrt a szentbeszéd mellé. Gondolom, igen-igen könnyed, de nevettető volt, mindenki nevetett. Én, sajnos, éppen a lényegét nem értettem meg.

Volt a mise után étel-ital, a felállított hosszú asztalok mindegyikén egy-egy odaillő asztali dísz emelte az ember lelkének jóérzését. 

A kellemes mulatságnak az arra felé egyáltalán nem ritka záporeső vetett véget.

Viszont egy biztos: ennyire közel még soha nem éreztem magamhoz az Urat...

Változtassak?

 Ezt a kérdést tettem fel ma magamnak. Szomorúan láttam, amióta kijárok Németországba minden második hónapban, mennyire nincs időm arra, hogy új receptekkel hozakodjam elő. Viszont történetekből megnőtt a kínálat. Legtöbbjét a facén írom le, de az mégsem olyan, mintha a történetet olyan részletesen írnám le, ahogyan ott nem igazán van lehetőség. Ez persze nem jelenti azt, hogy soha többet nem teszek fel receptet. Amikor ott lesz az ideje... 

Mondhatnátok, hogy "és amikor otthon vagy?". Igen. Ezek a szűk 1 hónapos kintlétek mentálisan vesznek ki belőlem olyannyira, hogy az otthon töltött időmben tényleg csak feltöltekezem. Hogy bírjam még. 

No, meglátom. Az ötlet meg van, meglátom, mi lesz a megvalósításából. Lehet, kicsit még rágódok rajta, aztán belevágok. 

Akkor a történeteimmel foglak várni Benneteket! :)