"Sóban-vízben" krumplileves, borsófőzelék bélszínrolóval.

Gyerekkoromban sokszor hallottam, amikor a szomszédasszony sipítozva kiabálta az érdeklődő akárhányadik szomszédasszonynak, hogy ő bizony csak egy kis "sóbavízbe" krumplilevest főz, meg még valamit, ami már akkor sem volt érdekes számomra, mert mindig megragadta ez a leves a fantáziámat, amilyet nálunk sosem főztek. Mindig kértem Nagyanyámat, hogy ő is főzzön ilyen csodalevest - már egész kis csodát képzeltem köré, ami csak a kiváltságosoknak adatott meg... Nagyanyám mindig legyintett: - Menj át a Kati nénédhez, aztán ott ehetsz sóbavízbe krumplilevest.  Ezzel le is zárta a maga részéről ennek a levesnek az ismertetését. Sok-sok év eltelt, míg egyszer eszembe jutott ez a misztikus leves. Édesanyámat kérdeztem meg, hogy milyen levesről regélt a Kati néném, amikor a sóbavízbe krumplilevest emlegette? Édesanyám nevetve mondta: - A Kati lusta volt rendes ebédet főzni, ezért emlegette úgy ezt a levest, mintha égi manna lett volna és a családja imádta volna. Holott ez csak simán sóban-vízben, kevés őrölt paprikával megszórt, kockára vágott krumpliból készített leves. Se zsiradék, se semmi egyéb. Nah, ért a nagy csalódás, én azt hittem, valami rendkívüli leves. El is készítettem, mert éreztem, tovább már nem halogathatom a vele való megismerkedést. Nos, nem rossz, de nagyon egyszerű leves. Nálunk akkor volt hasonló, ha Nagyanyám a főzött krumpli levéből, vagy tésztaléből készített finom levest. Ő ezekből is csodát tudott főzni:)
Ma - meg nem tudnám mondani, honnan jutott eszembe a sóbavízbe krumplileves - megfőztem, életemben talán másodszor:)) Én úgy reszeltem bele a krumplit, ettől finom sűrű lett az állaga.

Másodiknak borsófőzeléket főztem, hozzá bélszínrolót sütöttem.