Lecsós csirkeszárny és -máj, zsemlegombóccal

Hozzávalók:

(4 személyre)

1 kg lecsópaprika

2 db zöld erős paprika

0 , 5 kg paradicsom

0 , 5 kg vöröshagyma

10 dkg szeletelt sonka, v. bacon

20 dkg csirkemáj

0 , 5 kg csirkeszárny

2 ek étolaj

szükség szerint só

Elkészítése:

Kevés étolajon megpirítottam a sonkaszeleteket. Közben félfőre vágtam a vöröshagymát, majd rádobtam a sonkára. Megsóztam és közepes lángon fedő alatt addig pirítottam, amíg félig puha és szép üveges lett. Ekkor következett a negyedekbe vágott paradicsom, amit enyhén szintén megsóztam és fedő alatt tovább pároltam. Amint a paradicsom kellő levet eresztett, hozzáadtam a karikára vágott hagymákat, ismét picit sóztam. Fedő alatt, sűrűn kevergetve addig sütöttem, amíg a paprika összeesett és finom, sűrű szaft volt alatta. Közben hideg vízben 15 percig áztattam a zsemlegombócokat, majd sós, forró vízben szintén 15 percig főztem. A forró vizet leöntöttem róla, hideg vizet engedtem rá, amit azonnal le is öntöttem róla, letakartam és betettem a mikróba, hogy tálalásig meleg helyen legyen. A saját gőze elég volt ehhez. (Hideg vízzel azért öblítjük le a megfőtt zsemlegombócot, hogy tálaláskor a nylon-tasakjából mindegyik szépen kivehető legyen.) 

A majdnem teljesen elkészült lecsóra rákerültek a csirkeszárnyak. Fedő alatt addig főztem, amíg megpuhultak. Ez nem sok idő, meg szoktam nézni, mikor puha a hús.Amikor a szárny megpuhult, hozzáadtam a kockákra vágott csirkemájat. Amint ismét el kezdett forrni, lekapcsoltam a tűzhelyet és csak a saját gőzében/forróságában készült el, lévén, a csirkemájnak nagyon kevés idő kell, hogy finom puha is maradjon.

Az ételem elkészült, a gombócok a mikróban várakoztak, így az asztalra került, tálalásra.

Kitálaltam, zsályalevelekkel díszítettem. 

Nagyon finom egytálétel.

Csípős sertésszelet párolt zöldséggel, kaporszósszal, krokettel

Hozzávalók:

(2 személyre)

30 dkg (kb. 2 szelet) rövid karaj

2-3 db sárgarépa, vastagabb karikára vágva

20 db kelbimbó

1 cs. Knorr kaporszósz

1 ek. apróra vágott kapor

só,

bors,

őrölt paprika

3-4 ek. étolaj

Elkészítése:

A zöldségeket tisztítás után összedaraboltam és nagyon kevés, kb. 1 dl vízben, enyhe sózás és pici cukrozás után puhára pároltam. Majd leszűrtem és melegen tartottam tálalásig.

A karaj szeleteket kissé kiklopfoltam, majd sóztam, borsoztam, szórtam rá egy kevés őrölt paprikát és kevés olajban hirtelen átsütöttem. Ekkor kapott egy kevés színt és puha is lett.

A kroketteket még fagyott állapotukban a sütőbe raktam és 200 fokon szép pirosra sütöttem őket. Tálalásig elkészült.

A kaporszószt a dobozon lévő utasításnak megfelelően készítettem el, a végén dobtam bele az evőkanálnyi friss kaprot, hogy erősítse meg a finom kapor-ízt. (Természetesen úgy készíti mindenki a kaporszószt, ahogyan kedve tartja. Én, amikor kint vagyok Németországban, jobban rá vagyok kényszerítve, hogy kész-, ill. félkész dolgokat használjak. Itthon nem igazán használok ilyeneket. Ha másért nem, az adalékanyagok elkerülése miatt.)

Ebédnél így került az asztalra az elkészült étel. Ott szedek a bácsinak és magamnak.

 

Augusztus 20.

 

Gondolataim - vallomás a súlyomról

 Azt hiszem, szinte folyamatosan számoltam be az elmúlt 9 év alatt a súlyomról, amit akár hiszitek, akár nem, azzal a +3 kg-val, mely rettenetesen bosszant, még mindig tartom.

Még azt is tudom, mi az, ami miatt ez néha kicsit több, vagy örömömre kevesebb. De most maradjunk annál, hogy általában több az általam kitűzött 70 kg-tól. (Ami ugyebár volt már 68,5 kg is.)

Amióta Németországban nem ápolóként, házvezetőnőként dolgozom, azóta jó a dolgom, mozgás szinte semmi 😕 Illetve ahhoz, hogy a súlyomat megőrizzem, kevés. Mehetnék persze a faluba, hosszabb-rövidebb sétára, de már ismernek az emberek, barátságosak és bizony elég sokan szeretnének velem kicsit beszélgetni. Na, ez nem egyszerű dolog. A bácsi beszédét már megszoktam, amilyen stílusban ő beszél, azt megértem. De jöjjön csak át a szomszédasszony, aki egészen más stílusban beszél, már csak kedvesen mosolygok, mintha érteném😕 

Bevallom, naaagyon ki nem állhatom a német nyelvet. Azt meg meg se tudom itélni, hogy az 5 év alatt mennyit fejlődtem. Ez a második hely, ahol ebben a hónapban 1 éve, hogy ott dolgozom, pár éve volt egy másik falu, ahol másfél évet dolgoztam, de ott is csak azokkal értettük meg egymást, akikkel napi szinten volt kapcsolatom. A tetejében az Rajna-vidék Pfalz tartományban, míg a mostani helyem Hessen tartományban van. Ez két különböző nyelvjárás. Ami a németeket nem igazán zavarja, de engem a végletekig lerövidített szavak - miközben irodalmi németet tanultam - halálra idegesítenek. Ott a telefonom, amit rögvest tudok használni, de úgy nem lehet társalogni.

Szóval, a mozgásszegény életmód nem kedvez még 3 kg súly leadásának sem. Így aztán itthon ismét ráálltam a szénhidrát-szegény étkezésre, ami már mutatta, hogy ez a helyes út! 😄

Emlékeztek talán, hogy amikor elértem a magamnak ideális súlyomat, az összes 3 számmal nagyobb ruhámat elajándékoztam és teljesen új ruhatárat gyűjtöttem be. És a kutya itt van elvermelve. Van olyan nagyon kedves "új" ruhám, ami már 1 , 5 kg-nál - én az a fajta nő vagyok, aki ha hízik 10 dkg-ot, azt vagy a hasára, v. a felső testrészére hízza - nem gombolható be szépen. Először csak elhúztam a számat, gondolván, van még, amiből választhatok, de utána meg megkorholtam magamat, hogy "ne legyél könnyelmű!" És ha nem lesz választási lehetőséged?!

Fogtam, ismét vettem Abonett kekszet, (rozsosat), csak hűtött vizet iszok, teát édesítővel és a főzésnél ismét odafigyelek leginkább a köretekre. Inkább párolt zöldség, hozzá még saláta is. Szerencsére a párom mindegyiket nagyon szereti, így gond egy szál se. Csak azért mérgelődöm, hogy mindez a napokban ötlött az agyamba, holott már 2 hónapja lassan, hogy itthon vagyok. Jó. Először azt hittem, elég lesz, ha eljárunk biciklizni... (utána meg ettünk 1-2 gombóc fagyit), de azt, tekintettel a hőségre, ami a legnagyobb ellenségem, nem igazán sokszor tudtuk megtenni. Meghalok simán, ha 25 fok fölé emelkedik a hőmérséklet.

Na! Azt hiszem, mindent bevallottam, amit be akartam és amit nem 😏 Alakul a dolog. Muszáj neki.

Itt egy most készült kép rólam. Nem vészes, azt hiszem.

Hagymás felsál

A recept innen származik.
Egy kevés változtatással készítettem el.

Hozzávalók:
(2 személyre)

4 szelet marhahús (felsál, rostélyos, vagy hátszín)
2 db vöröshagyma
6 gerezd fokhagyma
1 , 5  ek zsír (vagy más zsiradék)
ízlés szerint bors
ízlés szerint só

Elkészítése:

A hússzeleteket megsózom, megborsozom. Egy serpenyőben a zsírt felforrósítom, a szeletek mindkét oldalát néhány perc alatt fehéres-aranybarnára pirítom.

Közben a hagymát félbe, aztán karikára vágom, a fokhagymagerezdeket negyedelem. Amikor a húsok mindkét oldala enyhén megpirult, az alját felöntöm egy pici vízzel. Megszórom a fokhagymával, és a tetejére teszem a hagymakarikákat.

Most felöntöm annyi vízzel, ami ellepi. Még egy kis só, bors. Amikor felforrt, kicsire veszem, és kis lángon, lefedve, másfél óra alatt omlósra párolom. Időnként, ha kell, aláöntök egy pici vizet. A lényeg, hogy maradjon szaftja.

A klasszikus tejes-vajas krumplipürével és céklával kínáltam, de salátaidényben a legjobb salátával készíteni. Sőt! Galuskával, netán burgonyakrokettel sem megvetendő étel.