60 éves lettem! :)

Pénteken kaptam egy meghívót...

Ma, indulás előtt:

Menyeim annyit mondtak, hogy elmegyünk shoppingolni, gondolkodjam, mit szeretnék, mire lenne szükségem. Péter fiam itthon maradt az unokákkal... Időnként csak azon agonizáltam, hogy mégis, mit esznek a gyerekek ebédre? De a lányok mindig megnyugtattak, hogy ne idegeskedjem azon, egy nap kibírják virslivel is és Péter egyébként is megoldja  a dolgot, én csak érezzem jól magamat... Jó.
Vásárolgattunk, nézelődtünk. Kaptam egy pár körömcipőt, igazából már szükségem volt egy alkalmi cipőre. Kaptam egy csipkés, rózsaszínű felsőt, egy bordó körsálat, 1 pár kesztyűt, 1 szürke melegítőalsót és csak úgy mellesleg 5 pár zoknit, nem szoros gumizással:)  Dél körül még ittunk egy kávét a "Mekiben" és elindultunk haza. Otthon, amikor kiszálltam az autóból, finom étel illat csapta meg az orromat. Meg is említettem, de a lányok nem szóltak semmit, így én is annyiban hagytam.
Amikor beléptem a lapkásba, hát sikítanom kellett az örömtől!:) Ott álltak a Tesóm, Mariannka a férjével, Lacifiam, az összes unoka és Péterem kötényben... Mint kiderült, ő főzte az ebédet, finom pörköltet nokedlivel. Volt süti, amit Zsuzsim sütött, ő készítette a nokedlit is. Zsófika is készült vegyes aprósüteménnyel. És volt egy nagyon finom torta, csokis-kekszes. Az ebédhez isteni finom, félédes, muskotályos bort kaptam, az a kedvencem, ha borról van szó. Nagyon finom volt az ebéd is.
Ebéd után megkaptam az ajándékaimat, mindennek nagyon-nagyon örültem. Kaptam egy csokor sárga rózsát, egy Titkos kert c. kiszínező könyvet színesekkel, egy aranyozott nyakláncot csodás pillangó medállal, valamint 1 üveg törkölypálinkát és 1 kg őrölt pirospaprikát.
A törkölypálinkán lehet, csodálkoztok, de még Harkányban a Tesómmal azon nosztalgiáztunk, hogy még drága Édesanyánk mindig készített disznóvágásra törkölypálinkából pirított cukorral édesített/ízesített likőrt, nekünk lányoknak... És, hogy azóta sem ittunk olyat. De abban megegyeztünk, hogy azt csak törkölypálinkából lehet és érdemes elkészíteni, hozzátéve, hogy talán, majd egyszer még...:)

A tortán a gyertyát Zsozsóka segítségével, szerencsésen elfújtuk:)

Örültünk, hogy sikerült elsőre, így nem történik semmi szerencsétlenség:)

Délután még jócskán elbeszélgettünk, mire a vendégek indulni kezdtek. Még felmentek a temetőbe is. Mi oda este mentünk, amikor már sötét van, hogy a gyerekek láthassák, milyen szép ilyenkor még az olyan csöpp temető is, mint amilyen a mi falunkban van.

Még megemlítem, hogy a nagy titkolózásban még azt is hagyták, hogy félig elkészítsek egy tepsi süteményt. Azt ma fejeztem be, posztot holnap írok róla:)

Családi nap.

Tegnap - január 4-e óta először - ismét családi nap volt nálunk:) A kis Lilit kivéve, aki éppen az apukájánál volt, mind együtt voltunk ismét.
Babgulyás, fánk és burgonyás lepény (as. Pisti pogácsa)  volt a menü. Ha így összejövünk, nem igen van idő ételeket fényképezni:) Arról nem is beszélve, hogy a kis Zsozsókámnak  még készítettem egy nagyon fini burgonya-alma főzeléket is. Kép arról sincs, de gondolom, elhiszitek:))
Hála Istennek, úgy elfogyott minden, hogy csak egy kis gulyás maradt mára. De ez nem baj, sőt!:)
Jól éreztük magunkat együtt. Végre a képek is megérkeztek, amit a fiúkról készítettek (szokás szerint) az iskolában, karácsonyra. Így most azokból osztok meg veletek egyet... Sajnos, olyannyira nem fényképeztünk, hogy a kis Zsozsókáról sincs új kép:( Ő nagyon tüneményes volt, szépen evett is, és jól is viselkedett. Igaz, a szülők panaszkodtak, hogy éjszaka nem hagyta őket aludni, de végül vita tárgya maradt, hogy ki-kit nem hagyott aludni:))

A példás magatartású és szorgalmú, dicséretes félévi bizonyítvánnyal büszkélkedhető Lackó és Bence:)