Sziasztok, újra itt vagyok. Csak négy napot voltam a kórházban végül - egyáltalán nem bánom -, a beavatkozás helyett áprilisig még kipróbál egy gyógyszert rajtam a kezelőorvosom. Ha ez javít az állapotomon, akkor egyenlőre megúszom a pacemakert, ha nem...
Egyébként (csak emlékeztetve, aki elfelejtette volna, 2011-ben 97 kg-mal kezdtem el
szénhidrátszegény diétát, mert diabeteszes lettem. Igaz, "csak" tablettás, de ha az ember nincs észnél, könnyen kapja azon magát, hogy már az inzulint kell magába böködnie. Nos, én ezt semmi pénzért sem szerettem volna és szénhidrátszegény diétával kb. 2 év alatt lefogytam 27 kg-ot. Nagy igyekezettel voltam, hogy ezt meg is tudjam tartani. Kb. 2-3 kg az, ami lemegy-feljön. De ez szerintem mindenkinél így van, aki nem foglalkozik ezzel, mert egészséges, azzal is. Szerencsére mindig visszamegy. És nagyon örültem, hogy felvételkor a kórházban 69 kg-ot mutatott a mérleg. Nagyon büszke voltam magamra. Cukorprofilt is készítettek egy nap, akkor úgy alakult a cukrom, hogy az éhgyomri 4,2 volt, a reggeli után 2 órával mért az 5,6, az ebéd után 2 órával mért 5,2 és a vacsora után 2 órával mért az 6,2 chgramm volt. Meg lettem dicsérve!:))
Még mielőtt elmentem, főztem
kocsonyát. Sajnos, amikor kitálaltam, elfelejtettem lefényképezni. Másnap, már megkocsonyásodva, párás tálkában nem mutat olyan szépen.
Hajszálvékony zsírréteg fedi, kellemesen csípős és ez az adag éppen a sertés fülét tartalmazza, amit én szeretek nagyon:))
A legérdekesebb az volt, hogy az összes unokáim közül a csöppnyi Annának ízlik csak a kocsonya:) A nagyon közül van, amelyik még életében sem kóstolta meg, de ő nem szereti... Annácska az igen!:)