"Aki nem hal meg időben, afelett eljár az idő". Lehet, hogy ezt egy kissé morbidnak találjátok, de nekem a kedvenc mondásom. (Még anno, amikor a rákkal küszködtem, akkor hallottam valakitől.)
Nos, így történt ez nálunk is, kedves Párom betöltötte a 70. születésnapját. Mivel ez nem éri az ember váratlanul, én is tudtam szervezkedni, hogy milyen meglepetéssel tegyem emlékezetessé ezt a szép születésnapot. Összekötve a kellemest a hasznossal, vonattal utaztunk. Nem fárasztó, nem téved el az ember, én nagyon ritkán jutok vonatozáshoz, így döntöttem. Egyik borvidékről a másikba. Jártam egyszer - kb. 5-6 éves lehettem - Tokajban, a Tesóm itt tanult. Ezért is döntöttem emellett a vidék mellett.
Négy napot (3 éj, 4 nap) kellemes összegért tudtam foglalni. Aztán eljött az ideje, amikor a Párommal is meg kellett osztanom a meglepetését, lévén, Budapesten ő az ismerős, ő tudja, a Népligetből hogyan juthatunk el a Keleti pályaudvarra. Már akkor látszott rajta a meglepetés és az öröm.
Természetesen nem hagytuk ki, hogy a Tisza hídról ne fényképezzük le, hol folyik össze a Bodrog és a Tisza.
Az ünnepi ebédet a Toldi Fogadóban fogyasztottuk el.
Párom választása ez az étel. Nem emlékszem rá, mit rendelt:)
Ebéd után még sétáltunk egy kellemeset, majd hazamentünk a szállásunkra, ahol még várta az ünnepeltet két meglepetés is: "torta" gyertyával és pezsgő.
Utána még egy kis meglepetés, megkapta a születésnapi bizonyítványát:) Ennek is nagyon örült, még sosem hallott/látott ilyet:)
Másnap tovább utaztunk Tokajból Debrecenbe, onnan még Mátészalkára szándékoztunk menni, de elromlott az egyetlen vonat, amivel el kellett volna mennünk, hogy a hazafelé útra visszaérjük Budapestre. Majd egyszer bepótoljuk.
Nagyon klassz, örülök neki, hogy a Nagytemplom előtt lettem lefényképezve:)
A Páromnak kívánok még nagyon sok, egészségben, boldogságban eltöltött évet, nagy szeretettel! Isten éltessen!:)
