In memoriam...

Nem tudom elhinni, hogy soha többé nem látom őket:(

Arra pedig végképp nem számítottam, hogy így látom viszont Betyárt:(

Nagyon-nagyon szomorú vagyok:( Néró jóban-rosszban volt az életem része... Betyár sajnos, csak nagyon rövid ideig örvendeztetett bennünket a ragaszkodó, imádni való kis butaságaival. Zsozsókának volt a testőre... Kicsi Zsozsó nagyon keresi őket:( Csak mondogatja, Bety... Bety...
Embertelen dolog így veszíteni el őket:(

Felnézek  este az égre, s  meglátom a két legfényesebben ragyogó csillagot... 

tudom, hogy Ők azok: Néró és Betyár

Néró és Betyár

Azt hiszem, a kutyáimról azért egy-egy posztot betettem... Sajnos, most azon szomorú esemény kapcsán teszem meg, hogy holnap lesz egy hete, hogy elszöktek:( Jobban mondva a szomszéd kissé meggondolatlanul hagyott a kerítésén egy akkora rést, hogy kutyaésszel azt nem lehetett kihagyni... A tetejében, hogy minden simán menjen, a szomszédéknál a kertkapu is nyitva volt:(
Kerestük őket, érdeklődtünk, kérdezgettünk, vadászokat, vadőrt, senki nem látta őket. Elképzelhetetlen számomra, hogy két ekkora jószág nyomtalanul eltűnjön:(
Még tartom magamat, még bízom, de ahogy múlik az idő, egyre inkább elhatalmasodik  a gondolat, hogy nem fogom látni őket többé:(

Néróm 12. évében van, Betyár 1 és 3/4 éves.   Nagyon szép állatok. Nagyok, okosak, a család kedvencei.
Egymás között felosztották a családot: Néró felügyelete alá tartozik mindenki, az ikrekig bezárólag. Betyár csak a kis Zsozsót verekedte ki magának. Szó szerint. És persze, azon volt, hogy a Nérótól minél több családtagot kitulajdonítson. Ez aztán hatalmas verekedésbe torkollott...

Betyárt azért hoztuk, mert Nérón egyre inkább elkezdtek mutatkozni a német juhászokra jellemző betegség tünetei. Úgy gondoltuk, mire elmegy közülünk, addigra Betyár majd mellette tanulja meg, mi a szokás nálunk... Az csak örömünkre szolgált, hogy Néró megfiatalodott a kiskutya mellett. Aztán, amikor a kiskutya elkezdte észrevenni, hogy már simán belenéz az öreg kutya szemébe, onnantól kezdve kezdődtek a villongások. De Néró még "félkézzel" ellátta a Betyár baját számtalanszor. Ebbe sosem avatkoztunk bele...

Órákig tudnék mesélni róluk... Életem részei... voltak. Hányszor hallom úgy, mintha ugatnának!:( Esténként félek. Kicsi, eléggé elhagyatott pici falu a miénk. A két kutya biztonságérzetet adott. Hála Istennek, nem történtek itt "dolgok", de nyugodtan is hajtottuk álomra a fejünket ilyen őrző-védő kft. felügyelete mellett.

Nem tudok megbarátkozni a gondolattal, hogy esetleg már soha többé nem rohannak hozzám boldogan és soha többé nem nyalogatják meg a kezemet, az arcomat és a "szép ruhámat" sáros orral soha többé nem szaglásszák meg...:( Teljes jogú családtagok voltak... Azt el tudom képzelni, hogy valaki befogta őket... Azt is, hogy elütötte őket valami száguldó nagy autó... Hisz mindig egymás nyomában jártak... Az most mindegy, hogy Betyár volt az ötlet gazdája... Ilyen névvel!? Néró egymaga akkor sem ment volna el, ha nyitva hagytuk volna a kaput. Betyárt hajtotta a kíváncsiság és akkor már Néró sem akart lemaradni...

Vajon mikor jut eszükbe, hogy a "mama" biztosan szomorú...? Mikor vágynak a meleg helyükre, az udvarra, ahol éltek, a családra, ahova tartoztak?
Mi visszavárjuk őket!!

Betyár

Nem csak fürödhetek,

homokozhatok is:))

5 hónapos, 23 kg. Marmagassága 58 cm:))

Kis kutya, nagy kutya