Rántott laskagomba

Egy alkalommal elmentünk egy közeli városba, ahol olyan üzlet nyílt, amilyen  az általunk vásárlás címén látogatott városban nincs. Az üzlet nem volt egy nagy durranás, szinte semmit nem vettünk, ezért bementünk egy régi üzletbe. A pénztárnál ácsorogtunk, amikor kitettek pár tálca vadonat friss laskagombát. Olyan gyönyörűek voltak, hogy nem lehetett ellenállni, megvásároltunk egy tálcával. Másnap kirántottuk. 

Sült krumplival és fejes salátával fogyasztottuk. 

Sokáig idegenkedtem a laskagombától. Feleslegesen. Alaposan megmostam, leszárítgattam, bepaníroztam, közepesen forró olajban sütöttem szép pirosra, utána sóztam. Ha előtte sózzuk, a panír nem tapad rá rendesen, mert - magas víztartalmánál fogva - nedves lesz a felülete.

Lecsó

Azért gondolatban vissza-visszatértem ide...:)

Azon gondolkodtam, ha már a mindennapjaim is benne lesznek a blogban, legyenek-e benne visszaemlékezések.

Mert eszembe jutott, hogy amikor férjhez mentem, nem igazán - sőt! igazán nem:) - tudtam főzni. Ebből kifolyólag az első nyáron csak lecsót ettünk... Nem lehetett megunni, hisz' ahányszor elkészítettem, az annyiszor más ízvilág volt:)) Esetleg odakozmált kicsit.

Hozzávalók:

1 kg zöldpaprika
50 dkg paradicsom
2 fej vöröshagyma
1 evőkanál olaj
só

Elkészítése:

A paprikát kicsumázzuk, karikára vágjuk, a paradicsomot cikkekre, a vöröshagymát vékony szeletekre.
Az olajat megforrósítjuk, rátesszük a vöröshagymát, picit megsózzuk és fedő alatt kicsit pároljuk. Utána hozzátesszük a paradicsomot, a paprikát, megsózzuk és fedő alatt addig pároljuk, míg a paprika megpuhul, a paradicsom szétfő és nem túl híg leve lesz.
(A lecsó természetesen készülhet füstölt szalonna alappal is, meg tojásosan, virslivel, kolbásszal, sok más finomsággal gazdagítva, de az említett koromban még csak ezt az alaplecsót tudtam elkészíteni:)

Gyakran eszembe jut a Nagyanyám... Gyerekként állandóan vele voltam, de főzni sajnos, nem volt módon tőle megtanulni. Kései gyerek voltam, mire főzési tanácsra lett volna szükségem, drága Nagyanyám eltávozott közülünk.

Sokat gondolok az általa készített reggeli kakaóra... Ő kakaós kávénak hívta. Még sparherten (rakott tűzhely) készült ez a kakaó. Az igazat megvallva azóta sem ittam olyan finomat!