Persze, ez előttem már megesett egy pár embertársammal, minden különösebb gond nélkül:)
Én, távol a szeretteimtől, csak várom, hogy elteljen ez a nap is. Nem, szó sincs arról, hogy a munkaadóm Otto nem köszöntött volna fel... De ez puszta udvariasság, mutatása annak, hogy elégedett velem.
Meg talán, mert a németeknek a születésnap különösen fontos és nagy ünnep. Összejön ilyenkor a rokonság, kávéznak, sütiznek, ajándékoznak.
Úgy gondoltam, a születésnapomon egy finom Palóc gulyással, majd desszernek egy fél adag Váratlan vendég krémmel teszem kedvemre valóvá az ebédet:)
Amikor vásárolni voltunk és vetettem marhahúst, már akkor eldöntöttem, hogy Palóc gulyás lesz belőle ma. A desszerten sokat törtem a fejemet, ugyanis Otto nem édesszájú. Néha eszik egy jégkrémet, esetleg egy kis csokit. De se süteményt, se ilyesmit nem fogyaszt. Ezért aztán, amikor feltálaltam a desszertet, nyomatékosítottam, hogy "ez születésnapi desszert, egyet meg kell kóstolni":) Nem is volt vita és még ízlett is Ottonak:) El ne felejtsem, a Palóc gulyásból háromszor(!) szedett!:)
