Húsleves májgaluskával, sertéssült sztékburgonyával, hagymacsatnival.

Ma az ebéd könnyű, sok zöldséggel készült húsleves volt májgaluskával,

a második pedig sertéssült sztékburgonyával, hagymacsatnival.

Elkészült a sztékburgonya:

Hagymacsatni:

Szalalkális-sajtos pogácsa és hagymalekvár

Ma a saját fogyasztásra és az ajándéknak szánt hagymalekvárt főzögettem. Amelyeket ajándékba adok, azok természetesen kapnak egy szép kis karácsonyos "fejkendőt":)

Sütöttem két nagy gáztepsi szalalkális-sajtos pogácsát, amit szezámmaggal szórtam meg. Ennek is, mint a többi elkészült süteménynek a fele karácsonyra, fele a babalátogatóknak készült. Azt hiszem, nem is említettem, hogy nem véletlenül sütök ennyiféle elállós süteményt. Pusztán karácsonyra nem lenne rá szükség. De jönni fognak a babalátogatók is, hátha nem lesz időm sütögetni is még. Jobb így, egy füst alatt.

Még vissza van a kosárkák megtöltése. Olyan krémet készítek, mint amilyet képviselő fánkba teszünk. Azzal töltöm meg a kosárkákat és egy szem meggyet teszek a tetejére.
Holnap pedig kocsonyát főzök...

Egyben sült sertéskaraj vele sült burgonyával, barna mártással, hagyma lekvárral

Vasárnap volt az ebédünk... Valamiért elmaradt a beposztolása. 

A karaj egy csípős, chilis gyorspác után cserépben sült. Kb. félidőn kicsivel túl (másfél óra) adtam hozzá az előfőzött, felaprított burgonyát.

 Tálalásnál barna mártást, és hagyma lekvárt tettem rá.

Hagymalekvár

Tegnap főztem egy adag hagymalekvárt. Még nem a karácsonyi projekt, még csak magunknak.
Ez most amolyan "muszáj valamit csinálnom", meg a "történjen már valami" jegyében készült.
Remélem, ettől még éppen olyan finom lesz, mint máskor.
Annyit változtattam rajta, hogy bor helyett egy kis csirkelevessel főztem fel. Ízre így is remek.
Majd, amit karácsonyi ajándéknak szánok, abba teszek bort is...

Az eredeti recepthez képest 1 kg vegyes - vörös- és lila - hagymából készítettem. Ehhez mérten emelve a hozzávalók adagját is.

 Megkezdődött a hagyma főzése:

Kellően összeesett:

Jöhet az ízesítés:

 Végül üvegekbe került a lekvár:

Kár, hogy még egy kisebb üvegem nem volt... De majd azt kezdjük meg, ami nem lett tele.

A másik karácsonyi ajándékom

a hagymalekvár volt. Ezt eddig azért nem tettem bele, mert a megajándékozni szándékozottak is olvassák a blogomat:) A Fiaim kapták, mellé Aleda ötlete nyomán fehércsokis diákcsemege bonbonkát. Ezek családi ajándékok voltak és mindkét család nagyon örült neki. Pici maradt a hagymalekvárból, azt tegnap az ünnepi ebédnél alkalmuk is volt megkóstolni és nagy sikere volt:)

Hozzávalók: 

40 dkg lilahagyma 
2 db chili paprika 
2 evőkanál méz 
1 dl  vörösbor 
2 evőkanál olaj 
3 evőkanál balzsamecet 
1 evőkanál kristálycukor 
csipetnyi currypor 
bors 
só 

Elkészítése: 

A hagymát megtisztítom, és vékony karikára vágom. A chilipaprikát úgyszintén. Egy serpenyőben világos barnára karamellizálom a mézet, ráteszem a hagymát, a chilipaprikát és 2-3 percig kavargatom. Ráöntöm az olajat, a bort, balzsamcetet. Megszórom csipetnyi curry porral. Kevergetve addig főzöm, amíg lekvár sűrűségű nem lesz. Végül ízesítem a cukorral, sóval, borssal, még egyszer átkeverem és kész. 
Még forrón üvegekbe töltöm, tetejére vagy olajat öntök, vagy kevés nátriumbenzoátot teszek, száraz dunsztban hagyom kihűlni, így jó sokáig eláll a kamrában.

A fehércsokis, diákcsemege bonbonkák: