Ha nagy a család, elég nehéz összeegyeztetni egy születésnapi ebéd megtartásának időpontját. Hát még, ha két családnak kell egyeztetnie:)
Az idén úgy jártunk, hogy kicsi Zsozsóka születésnapi ebédjét ma tartottuk meg. A születésnapja - amely a 3. - hétfőn lesz. Nálunk az a szokás, hogy ha a napja nem hétvégére esik, a hozzá legközelebb eső hétvégén tartjuk az ünneplést. Nálunk ma, a másik mamáéknál lesz holnap.
Már egy ideje faggattuk, hogy milyen tortát szeretne. Egyszer csak megfogalmazódott benne, hogy emeletes torta legyen. Egy kis idő múlva az is konkretizálódott, hogy 3 emeletes legyen (persze, a földszint is egy emeletnek számít). Aztán a kívánság úgy folytatódott, hogy legyen csokis, vaníliás és gyümölcsös emelet.
Még mosolyogtam is rajta, az apukájának, kisebbik fiamnak Péternek volt kiskorában a mániája az "emeletes, lefolyós csokitorta, amilyet a mesékben is mutatnak":)) De neki csak simán csokoládés torta kellett.
Nem is volt innentől kezdve más dolgom, minthogy a legjobbnak ítélt vanília- és csokoládé krémet összevadásszam. A gyümölcsösről az első perctől kezdve tudtam, hogy túrós-mascarponés krémre kerülnek a gyümölcsök, konkrétan őszibarack és kivi.
A vaníliakrém végül vaníliás puding-mascarpone krém lett, a csokoládé pedig a nagyon finom párizsi krém.
A torta jól sikerült. Megítélésem és a visszajelzések szerint szép is volt, jó is volt. Egyetlen hiba csúszott be a programba: a nagy sürgés-forgás-türelmetlen várakozás közepette elfelejtettem teljes épségében és szépségében lefényképezni:( Amikor ez tudatosult bennem, már csak a fele torta volt meg...
