Azt hiszem, nem tévedek, ha azt mondom, minden falunak, városnak meg van a hosszú évtizedek óta kialakult rendje, hogy az évnek melyik hónapjában, melyik vasárnapon tartja a búcsúját. Ilyenkor leginkább játékokat, édességeket áruló vásárosok telepednek meg a kijelölt helyeken, körhinták, egyéb szórakoztató eszközök társaságában. Minden családhoz vendégek érkeznek, sütés-főzés, eszem-iszom, vigalom az a nap.
Amikor idáig értem a poszt megírásában, ráeszméltem, hogy a búcsú igazából nem csak erről szól. Mentségemre szolgáljon, hogy ebben a csöppnyi faluban, ahol élünk, soha nem volt templom. Búcsúi szentmise azért megtartatott, a téren lombokból kialakított kápolna felállításával. Istenhez szólni, imádkozni, templom nélkül is lehet, annak, akinek erre indíttatása van, érzései ezt diktálják.
Csodásak voltak gyerekkoromban ezek a búcsúk. Nem csak azt vártam nagy izgalommal, hogy ebéd után elmenjünk megnézni a "búcsúsokat" (ők voltak az árusok), legalább olyan izgalommal vártam, hogy megérkezzenek nagynénémék az unokaöcsémmel,
(A kép az 1965. évi búcsú napján készült.)
ez íratlan szabály volt, és a család így együtt ballagjon el meghallgatni a szentmisét. Abban az időben ebből egyedül drága jó Nagyanyám maradt ki - legalább is személyesen, mert amíg a családnak az ebédet készítette, közben nyugodtan beszélgethetett az Úrral. Mi pedig, akik személyesen vettünk részt a szentmisén, imádkoztunk Nagyanyám lelki üdvéért is.
Azokban a falvakban/városokban, ahol van templom, általában a templom "névnapján" tartják a búcsút. Vagy ez volt az egyház által meghonosított szokás. Azon most elgondolkodom, hogy nagyon sok helyen tartják a búcsút augusztus 20-án. Ennyi templom viselné éppen a Szent István templom nevet? De talán az évek múlásával változtak a szokások is. A mi falunkban például mindig Pünkösd után következő vasárnap volt a búcsú. Mivel a Pünkösd mozgó ünnep, a mi búcsúnk nem egy szent neve napján volt.
Ez a jeles nap arra is szolgált, hogy pl. eljegyzést tartsanak. Így volt ez a mi családunkban is, 1965. búcsúkor volt a Bátyám és a Nővérem eljegyzése is.
(Megjegyzem, rá egy évre novemberben egy napon volt az esküvőjük is:)
(A képen balról jobbra: Bátyám, az ő menyasszonya, Nagynéném, Nagynéném férje, Nővérem és Nővérem vőlegénye.)
És hogy ez most miért indított poszt írására? Legalább 30 év után a falunkban ismét tartunk búcsút! Igaz, mára csak a szórakozás lesz az, amit - remélhetőleg - minden évben, a régi, megszokott időben megtartunk. Valamikor is volt és gondolom, mindenhol van a búcsú napjának estéjén búcsúi bál. Nálunk is volt.
A téren felállított nagy sátorban tartották a bált. Ezt mindig a fiatalság szervezte.
(Képen: Nővérem és későbbi Sógornőm a 60-as években, a búcsúi bálnak helyt adó sátor előtt.)
Mint most is. Emlékeztek, írtam arról is egyik posztomban, hogy megalakult és nagyon reményteljesen működik falunkban a "Szentgálszőlőhegyért Egyesület".
Miután május 1-ére májusfa is lett állítva, az most, a búcsú alkalmából ki is lesz táncolva. Ahogy illik. Sajnos, búcsúsok nem jönnek, nem érné meg nekik, körhinta sem lesz, lesz viszont vendégség, főzés/grillezés a téren, ki mit kedvel. Lesz zene, feltehetően szép idő és jó hangulat. Aztán még az is megeshet, hogy egyszer csak szentmise is tartatik.
És ha már idáig jutottam, talán nem árt, ha felelevenítem, hogy
a Katolikus Egyház tanításán alapuló elnevezés mást takar. A világi örömök és gondok elnyomják az eredeti gondolatot, hogy templomunk “nevének" ünnepén teljes búcsút nyerhetnek a hívek.
Hát akkor mi is az a búcsú?
A búcsú az Isten színe előtt a már megbocsátott bűnökért járó, ideigtartó büntetések elengedése, melyet a keresztény hívő, aki megfelelően fölkészült és teljesítette a kiszabott föltételeket, elnyer az Egyház segítségével, amely mint a megváltás szolgálója Krisztus és a szentek elégtételt nyújtó érdemeinek kincstárát hivatalosan kezeli és abban részesít. A búcsú részleges vagy teljes, attól függően, hogy a bűnökért járó ideigtartó büntetéstől részlegesen vagy teljesen szabadít-e meg. Minden hívő nyerhet búcsúkat önmaga számára vagy az elhunytak javára.
Megjegyzés:
Az "ideigtartó" büntetés a halál után a tisztítótűzben való tartózkodás ideje. Szemben a pokol "örökkétartó" idejével.
Annak idején, hogy voltak-e hagyományosan búcsúi ételek, sajnos, nem emlékszem:( De azt meg merem kockáztatni, hogy ha Pünkösd későre esett, így a búcsúnk is, addigra már voltak rántani való csirkék, volt finom fejes saláta... A rántott csirke fejes salátával, burgonya- és rizs körettel szinte bizonyos, hogy hagyományos volt. Faluhelyen. Persze, ugyanígy lehetett a városban is, hisz' a falvakból a városi piacokra eljutottak mind a rántani való csirkék, mind pedig a fejes saláta:)
Végezetül egy kép: rántott csirkecomb sült körtével és -burgonyával.
