2015. október 31., szombat

60 éves lettem! :)

Pénteken kaptam egy meghívót...
Ma, indulás előtt:

Menyeim annyit mondtak, hogy elmegyünk shoppingolni, gondolkodjam, mit szeretnék, mire lenne szükségem. Péter fiam itthon maradt az unokákkal... Időnként csak azon agonizáltam, hogy mégis, mit esznek a gyerekek ebédre? De a lányok mindig megnyugtattak, hogy ne idegeskedjem azon, egy nap kibírják virslivel is és Péter egyébként is megoldja  a dolgot, én csak érezzem jól magamat... Jó.
Vásárolgattunk, nézelődtünk. Kaptam egy pár körömcipőt, igazából már szükségem volt egy alkalmi cipőre. Kaptam egy csipkés, rózsaszínű felsőt, egy bordó körsálat, 1 pár kesztyűt, 1 szürke melegítőalsót és csak úgy mellesleg 5 pár zoknit, nem szoros gumizással:)  Dél körül még ittunk egy kávét a "Mekiben" és elindultunk haza. Otthon, amikor kiszálltam az autóból, finom étel illat csapta meg az orromat. Meg is említettem, de a lányok nem szóltak semmit, így én is annyiban hagytam.
Amikor beléptem a lapkásba, hát sikítanom kellett az örömtől!:) Ott álltak a Tesóm, Mariannka a férjével, Lacifiam, az összes unoka és Péterem kötényben... Mint kiderült, ő főzte az ebédet, finom pörköltet nokedlivel. Volt süti, amit Zsuzsim sütött, ő készítette a nokedlit is. Zsófika is készült vegyes aprósüteménnyel. És volt egy nagyon finom torta, csokis-kekszes. Az ebédhez isteni finom, félédes, muskotályos bort kaptam, az a kedvencem, ha borról van szó. Nagyon finom volt az ebéd is.
Ebéd után megkaptam az ajándékaimat, mindennek nagyon-nagyon örültem. Kaptam egy csokor sárga rózsát, egy Titkos kert c. kiszínező könyvet színesekkel, egy aranyozott nyakláncot csodás pillangó medállal, valamint 1 üveg törkölypálinkát és 1 kg őrölt pirospaprikát.
A törkölypálinkán lehet, csodálkoztok, de még Harkányban a Tesómmal azon nosztalgiáztunk, hogy még drága Édesanyánk mindig készített disznóvágásra törkölypálinkából pirított cukorral édesített/ízesített likőrt, nekünk lányoknak... És, hogy azóta sem ittunk olyat. De abban megegyeztünk, hogy azt csak törkölypálinkából lehet és érdemes elkészíteni, hozzátéve, hogy talán, majd egyszer még...:)

A tortát Zsozsóka segítségével, szerencsésen elfújtuk:)

Örültünk, hogy sikerült elsőre, így nem történik semmi szerencsétlenség:)
Délután még jócskán elbeszélgettünk, mire a vendégek indulni kezdtek. Még felmentek a temetőbe is. Mi oda este mentünk, amikor már sötét van, hogy a gyerekek láthassák, milyen szép ilyenkor még az olyan csöpp temető is, mint amilyen a mi falunkban van.

Még megemlítem, hogy a nagy titkolózásban még azt is hagyták, hogy félig elkészítsek egy tepsi süteményt. Azt ma fejeztem be, posztot holnap írok róla:)

2015. október 28., szerda

Zöldborsófőzelék natúr szelettel

Őszi szünet lévén, itt vannak az unokák. Mind:) A paradicsomleves/cukros pite kombón már túl vagyunk:)
Ma megegyezés szerint zöldborsó főzeléket főztem, hozzá natúr szeletet sütöttem. A zöldborsó főzeléket a finomfőzelék receptje szerint készítem.
Az elmúlt 4 év és az étrendváltoztatásom következtében és többek között, már nem használok ételízesítőt. Ez érthető is, azt hiszem! Az előtt sem kellett volna!:) Receptjeim ennek ellenére is megállják a helyüket, egyszerűen kihagyjuk az ételízesítőt, helyette a többi fűszerből adok hozzá gondolatnyival többet:)


2015. október 24., szombat

Babkása

Pár napja posztoltam a kásákról...
Ott még azt írtam, hogy babkását még eleddig nem készítettem.
De ma, nekiálltam! :) És szinte olyan lett, mint emlékeimben, amikor még a nagyanyám készítette.
A családban drága Édesapám szerette nagyon! Ő viszont tésztával ette...

Íme, az éppen megfőtt, jó sűrűre sikeredett bakása:
Hozzá a hagymás zsír, v. olaj:
Kitálalva:

És az általam gyúrt, jó, kis házi tészta:
Babkása, tésztával:


2015. október 22., csütörtök

Rakott krumpli

Mióta kicsi Annácskám is bölcsődés lett, gyakran előfordul, hogy magamnak napokig sem főzök. Tudom, nem helyes, de egy személyre kedvem sincs ételt készíteni. Ezen a héten is hétfőn ettem még a maradék húslevesből, de kedden már csak a maradék sült húst ettem hidegen, káposzta salátával. Szerdán meg paprikával. Még mindig maradt egy kevés sült hús, de már  azért főtt, meleg ételre vágytam... Kitaláltam, hogy rakott krumplit készítek, az esetlegesen belekerülő kolbász helyett pedig elhasználom a sült húst. Így is lett!:)
Íme, amikor igazából bármi lehet a "felszín" alatt:))
Nem volt sokkalta nagyobb szerencsém a tálalásnál sem:( A sült húsokból sehol nem látszik ki egy kis db-ka sem:( De azért - gondolom - elhiszitek, hogy van benne?:)
Jobban szemügyre véve az ételt, azért balról kilátszik egy kis darabka hús...:))
Úgyis azon mérgelődtem, hogy a rakott krumplit sem lehet szépen tálalni. Hiába a nagyméretű tálalókanál. Ha franciásan (a tejföl helyett tojásos tejszínt öntöttem volna rá, hogy a rétegek közé folyjon, így összesül) készítettem volna, akkor igen! Akkor kockát vághattam volna belőle! Minden réteg szépen látszana... De azt a változatot nem nagyon kedvelem:(

2015. október 21., szerda

Kásák

Nem olyan régen, egy vasárnap, az egyik kereskedelmi adó rendszeres magazinműsorában, ahol a népszerű műsorvezetőn kívül jelen volt egy ismert szociológus, egy népszerű  színésznő és egy szintén népszerű  bloggerina, többek között arról volt szó, hogy milyen táplálóak - és nem utolsó sorban olcsóak! - lennének a különböző kásák. Kiderült, manapság azért nem készítünk kását, mert ez az étel olyan "szegényes". Aki meg elkészítené, mert arra legalább tellene, nem tudja, hogyan kell...:(

Ebből a bevezetőből talán nem volt nehéz kitalálni, a szegénységről, éhező gyerekekről, nehéz sorsú családokról volt szó a műsorban. Nem utolsó sorban a nem egészséges étkezési szokásainkról is.

Nos, én csak simán főzni tudó és -szerető háziasszony vagyok, többszörös nagyi, aki igyekszik odafigyelni a család egészséges étkezésére, mégpedig úgy, hogy semmivel se kerüljön többe, mint ha ugyan azt készítem el, kevésbé egészségesen:) Azt hiszem, érthető, ugye? Igaz, ha úgy nézzük, én a műsorban szereplőkkel szemben, sokkalta közelebb állok a társadalmi ranglétrán a fentebb említett nehezebb sorsú emberekhez, de legalább is éltem meg nehéz éveket az 50-es, 60-as években. Igaz, gyerekként fogalmam sem volt, hogy nehéz éveket élünk, felnőttként tudtam meg, hogy bizony, nehéz időszak volt:( Nem, nem éhezünk, hála az égnek, az unokáim sem mennek éhgyomorral a bölcsibe-óvodába-iskolába, de sajnos, nem igen telik bárányra és libacombra. Birkára és kacsacombra is ritkábban. Legtöbb hús, amit elfogyasztunk az csirke, esetenként sertés, igen-igen ritkán marha. Nincs is ezzel sem bajom, mert erre legalább telik! Akkor miért említem? A műsorban szereplők bármelyike,  fényévekkel messzebb van a szegény sorban élőktől. Igaz, szép erény az is, ha nem a kukában végzi némely megunt, vagy feleslegessé vált étel, hanem rendszeresen odaadják a hajléktalanoknak. Követendő példa.

A szociológus szerint a falvakban élőket, ahol még a ház körül parlag terület is van, rá kellene venni, hogy termeljék meg a család zöldségszükségletét. Miután megtanították őket, hogyan is kell! Mert ugye, "ne halat adják, horgászni tanítsad meg!" Itt eszembe jutott, amikor pár éve az állattartásra szerették volna megtanítani azokat az embereket. Ott csúszott hiba a számításba, hogy nem tudták kivárni, amíg a malac megnő teszem azt 100-120 kg-os súlyúra és készíthető belőle, mi szem-szájnak ingere, egyszerűen megették még malacként. Arra persze nem vagyok hívatott, hogy eldöntsem, a zöldségtermesztéssel előbbre jutnának-e, amikor szinte több generáció úgy nőtt fel, hogy sosem termesztettek zöldséget.
Hosszú és nehéz út! De ha nem indulunk el, sosem érünk célba!:)

Akkor végre  rátérek a kásákra. Gyerekkoromból maradt meg a krumpli-kása (gánica, ganca),
Már bőven felnőttként próbáltam ki a kukorica kását (puliszka)
ami desszertként a prósza névre hallgat.
Hogy azoknál az ételeknél maradjunk, ami az emberek többségének is elérhető.
Az említett esetekben az lenne a fontos, hogy a család, a gyerekek jóllakhassanak. A kásák elkészíthetőek édesen, ill. sósan.
Mivel én elköteleztem magamat a szénhidrátszegény étrend mellett, nem tudtam megállni, hogy ne nézzek utána az alapanyagok szénhidrát tartalmának, összehasonlítás végett:

Burgonya: 10 dkg = 18,4 gramm. 85 kcal
Kukoricadara: 10 dkg = 64,6 gramm. 334 kcal
Szárazbab: 10 dkg =  54,1 gramm. 313 kcal

A táblázatból is látszik, hogy a burgonya tartalmazza a legkevesebb szénhidrátot. E tekintetben és kalóriatartalom tekintetében is, sokkal egészségesebb a másik  két társánál.

Itt ismét elgondolkodtam: mit akar a szociológus - lévén, ő vetette fel - a kásákkal?! Ha valami, a burgonya készíthető el az összes közül a legváltozatosabban. Ha segíteni akarnak, ne a kásákat emlegessék! Akár megtermeltetik a burgonyát, akár adományozzák, inkább a burgonyából készíthető ételek leírását kellene eljuttatni a tanácstalan és szegény háziasszonyoknak. Mert ugye, a mélyszegénység - megkockáztatom - együtt jár azzal, hogy nincs internet, hasonló, amivel leírásokat érhetnének el...
Mire idáig jutottam a gondolatmenetben, úgy éreztem, akár nyugodtan hátra is dőlhetnék. Én is hozzátettem valamit a nemes elképzeléshez, még ha elméletben is. Egyenlőre ott sem igen jutottak tovább. Még az is eszembe jutott, valóságos szociológiai tanulmányt lehetne írni arról, hogy adott esetben a kevés anyagit mire költik ott, ahol ennivalóra nem kerül. De nem ez a célom. Ezt mindenki úgyis tudja, talán jobban, mint én. Annyit tehetek még, hogy beposztolok néhány kása receptet, ne hiányozzon, ha mégis szükség lenne rá! Ahol pedig nincs probléma az egészséggel, ott akár kuriózumként is elkészíthetik, megkóstolhatják akár az édes, akár a sós változatát a kásáknak. Az sem kizárt, hogy némelyik olyannyira elnyeri a család tetszését, hogy azontúl rendszerességgel felkerül az étlapra!

Végezetül a babkása receptje,  amit még sosem készítettem el - eddig!
Hozzávalók:

30 dkg szárazbab,
kis fej vöröshagyma apróra vágva
1-2 gerezd fokhagyma apróra vágva
babérlevél
só,
2-3 ek. liszt

Tetejére:

kis fej vöröshagyma, vékony szeletekre vágva
kevés olaj (autentikusan sertészsír)
kevés őrölt paprika

Elkészítése:

A szárazbabot jól beáztatjuk, majd kuktában feltesszük főni, annyi sós vízben, hogy ellepje. A jól megfőtt babot  a fakanállal pépesre törjük saját visszamaradó levében, majd még forrón 2-3 púpozott ek. lisztet szórunk rá. Néhány percig összefőzzük, közben keverjük. Akkor jó, ha szinte elválik az edény falától. Ezért a lisztszórást megismételhetjük, ha még híg lenne.
Közben olajban (zsírban) hagymát pirítunk, szép barnára, ropogósra. Kevés őrölt paprikával színezzük. Lapostányérokra simítjuk a kását, evőkanállal gödröcskéket nyomkodunk bele, és meglocsoljuk a hagymás olajjal (zsírral).


2015. október 13., kedd

Fokhagymás-chilis csirkemell párolt zöldségekkel, bulgurral

Amikor gyorsan elkészíthető, finom ételt szeretnék készíteni, általában a csirkemell jut eszembe. És a párolt zöldségek. Ha nincs hozzá még valami, ami az étel szénhidrát-tartalmát emelné, az nem baj. Most csak azért került mellé bulgur, mert ki szerettem volna próbálni - még nem kóstoltuk eleddig. Jókat olvastam a bulgurról. Egy helyen egyenesen szuperköretként említik...  A bulgur gazdagabb rostokban, vitaminokban és ásványi anyagokban, mint a rizs vagy a kuszkusz. Glikémiás indexe 46, míg a sima rizsé 70-90 körül van. B-vitamin és vas is van benne jócskán, ezért nagyon sok dietetikus javasolja a fogyasztását.
Hozzávalók:
(4 személyre)

0,5 kg csirkemell filé
2 ek-nyi kókuszolaj
3 ek-nyi fokhagymás chiliszósz

Köret:

60 dkg-nyi vegyes zöldség (lehet mirelit is)
Kevés Himalája só
1 ek. kókuszolaj
csipetnyi cukor

10 dkg bulgur
kétszeres mennyiségű forró víz
1 ek. kókuszolaj
csipetnyi Himalája só

Elkészítése:

Egy teflon serpenyőben felforrósítjuk a kókuszolajat. Beledobjuk a tetszőleges nagyságúra vagdalt csirkemell filé darabokat és addig pirítjuk, amíg enyhe, pirosas színt kap. Levesszük a tűzről, gyorsan elkeverjük a fokhagymás chiliszósszal és melegen tartjuk.
A bulgurt a forró kókuszolajon fehéredésig pirítjuk, sózzuk és felöntjük kétszeres mennyiségű vízzel. Lefedjük és kb. 10-15 percre langyos sütőbe tesszük. Nem szükséges kevergetni, piszkálni.
A zöldségeket is forró olajra öntjük, sózzuk, pici cukrot teszünk rá, hogy a színét megtartsa és fedő alatt éppen csak annyi ideig pirítjuk - időnként megkeverve/rázva - amíg már nem kemény, de még nem is igazán puha. A saját gőzében éppen jóra puhul, mire tálalásra kerül...
Megszórhatjuk finomra vágott petrezselyemzölddel is. Nekem éppen nem volt:(
Az étel szénhidrát tartalma 148,6 gramm.
1 adag szénhidráttartalma 37,15 gramm.

2015. október 11., vasárnap

Harkányban gyógyulgattam.

Én is észrevettem, hogy kissé hanyagoltam a blogolást... Augusztustól alig posztoltam valamit:( Évike rá is kérdezett, hogy minden rendben van-e. Aztán a menyem érdeklődött, hogy akkor most mi van? Összeszedtem magamat és legalább mesélek, ha főzős képek nincsenek, amiket beposztolhatnék. Pedig enni ettünk...:)

Talán az utóbbi évek kissé jobban igénybe vettek fizikailag, ezáltal a gerinc- és csípőforgó fájdalmaim is gyakoribbak lettek. Fájdalomcsillapító meg egyre több kellett...
Még januárban kértem beutalót ilyen 3 hetes gyógyfürdős helyre, amire végül csak szeptemberig kellett várni. Aki járatos az ilyen dolgokban, az tudja, hogy vannak helyek, ahol másfél-két évet is kell várni, ha az embernek nincs elég vastag pénztárcája...

Szeptember 17-től október 8-ig tartott a "nyaralásom".
Amikor elgondolkodtam azon, hogy írok erről egy posztot, vívódtam, megírjam-e a helyet is, mert nem csak pozitív élményekkel lettem gazdagabb. Aztán még máskor is szeretnék oda menni. De - mivel nem lódítok - vállalom a véleményemet... A kórházban is volt közvélemény-kutatás, ott is leírtam a negatív véleményemet.

A környezet maga nagyon kellemes volt. Háromágyas szobában helyeztek el, ahol igazán kellemes társaság lettünk. Az egyik szobatársam nem más, mint a Nővérem volt:)) A harmadik szobatárssal is nagyon jól összehangolódtunk.
Reggel 3/4 7-re kellett lemenni az étterembe reggelizni. Négyen ültünk egy asztalnál, felszolgálók láttak el bennünket. Diabeteszes lévén általában kaptam egy korpás kiflit, kis margarint, kis jam-et. Keserű teát, ill. tejet kérhettem. Előfordult két alkalommal, hogy 2 db virsli volt reggelire, egyszer pedig 1 db kemény tojás és margarin. Néha kockasajt, vagy tömlős sajt, ill. májkrém szerepelt még. Nekem személy szerint elégséges volt a reggeli mennyisége. Az egyik asztaltársamnak pl. szinte nem volt nap, hogy valami is tetszett volna. Ő "fizetős" beteg volt, de ez az étkezésnél nem jelentett kiváltságot. Néha elgondolkodtam azon, hogy otthon mit ehet, de inkább nem foglalkoztam vele. Ő is diabeteszes volt sok-sok plusz kg-val. Egyszer jutott eszembe, hogy elmesélném - motiválandó - az életmód változtatásommal járó eredményemet, de nem tettem. Pedig, ha kételkedett volna, ott voltak a kórházi papírjaim, amikor 2011-ben 97 kg voltam, idén januárban 69 kg-mal vettek fel a kardiológiára. Az állandó, tartott súlyom pedig 73 kg.
Ehelyett bőszen kritizáltam azon ételeket, amiket diabeteszeseknek nem adtam volna. Pl. rakott tészta. És sok volt a krumpli, a rizs is. Kevés a főzelék, még kevesebb a párolt zöldség. Pedig ha az alapanyag adott, akkor ugye nem drágább megfőzni egy egészségesebb, ízletes ételt, mint egy kevésbé ízleteset. Nem voltak az ételek ehetetlenek, de még kórházi tapasztalataimhoz viszonyítva is kevésbé voltak ízletesek. Az pedig már a szakácson múlik! Én lelkes voltam, amikor elég jól sikerült tengeri halfilé volt párolt/főtt zöldségekkel. Az előbb említett asztaltársam majdnem sikítófrászt kapott tőle!:) Kétszer volt ilyen ebéd, másodjára határozottan háborogtam, mert nagyon sok rizst tettek mellé és alig 3-4 db(!) főtt brokkolit.  A levesek viszont - melyek szabad merítésesek voltak egyébként - ízletesek voltak. De látványra mindig olyan volt, mintha mindig ugyanaz a leves lett volna:)) Nem tudom, ezt hogy csinálták? Utólag sajnálom, hogy nem készítettem az ételekről képet...

A kezelések viszont nagyon profin működtek. Órarendet kaptunk, hova, mikorra kell menni. És ha az volt kiírva, hogy 13.30 h, akkor tuti, hogy 13.30 h-kor szólították a pácienst. Késni nem volt ajánlatos, mert ha a hívásnál nem volt ott valaki, tovább haladtak a névsorral. Később vissza-visszatértek a hiányzóhoz, de az ilyen az kissé zavaró volt. Sajnálatos módon már egyre több kezelésért fizetni kell:( Pl. a számomra javasolt masszázst 650 Ft/20 perc áron tudtam igénybe venni.
A medencékben lévő vizet össze sem lehetett hasonlítani a fürdő területén lévő vízzel. Ezt nem klórozták, nem tisztították, naponta leengedték és másnapra új víz volt a medencében. Tömény gyógyvíz. 20 percnél hosszabb időt nem is javasolt az orvos bent tölteni. Persze, lehetett, de szabályosan elfáradt az ember, ha fél-, háromnegyed órát eltöltött benne. Mert azért előfordult, hogy találkoztak ismerősök és eldumálták az időt:)  Szinte minden kezelés után volt idő kicsit pihenni. Ami kifejezetten jól esett. 16 óra után már nem voltak kezelések, akkor ki lehetett menni a városba. Este 10-ig volt nyitva a kapu.
Hazamenni a középső hét végén lehetett, 48 órára. De látogató az akár naponta jöhetett volna. Sőt! Ott is lakhatott volna bármelyik családtag, rokon, stb., akár teljes ellátással, megfelelő térítési díj fejében. A legolcsóbb lehetőség kétágyas szobában, teljes ellátással 6.720 Ft/fő/nap áron volt elérhető. Egyágyas szoba teljes ellátással 8.470 Ft/fő/nap. Ezekhez a szobákhoz saját zuhanyzó és hűtő tartozott.
Minden szobában volt tv és wi-fi. 100-100 Ft/fő/nap áron lehetett használni. Egyikre sem volt kötelező előfizetni, nekem pl. mobil netem van. A tv előfordult, hogy problémát okozott némely szobákban, mert volt, hogy mondjuk 1 valaki nem akart előfizetni rá, akkor evidens, hogy a másik 2 személy +50-50 Ft-tal többért nézhette kedvenc sorozatát. De ugye, a harmadiknak sem lehetett bekötni a szemét!:) És akkor volt, ahol csak 1 akart előfizetni. Neki általában azt javasolták, hogy valamelyik társalgóban tv-zen inkább. De azzal meg az lehetett a probléma, hogy aki előbb ott volt, az kapcsolta az őt érdeklő adót. Szóval, mozgalmas és mulatságos dolgok tudtak megesni:)

Ami sajnálatos volt, az az, hogy pl. a minden másnap kapott capsaicin-krém pakoláshoz már nem adtak pl. lepedőt, hogy beburkolózzon az ember, nem kenve össze az ágyruhát, javasolták, mindenki vegyen a recepción 4-600 Ft közötti áron olyan színes masszázs lepedőt, v. kezelő lepedőt... Én inkább egy nem kényes színű törülközőt vittem erre a célra. Ezt használtam a száraz tornánál is.

Minden másnap volt vizit. Amikor félidőnél jártam, megemlítettem, hogy még nem érzek javulást, sőt, az alaposan fellazított hátizmaim sajognak. A főorvos asszony kényszeredett mosollyal mondta, hogy ne legyek türelmetlen. Holott hipp-hopp, elvette a reggeli és déli fájdalomcsillapítómat, mondván, minden kezelés azt szolgálja, hogy majd ne fájjak. Ha nagyon hiányzik, kérjek algopyrint.
Viszont nem kételkedtem, hogy jó lesz úgy. Meg is szenvedtem:) De a gyógyulásban, ill. az állapotjavulásban a hit is nagy szerepet játszik - szerintem.

Szolgáltatásként volt fodrász, kozmetika, manikűr, pedikűr, szauna, wellness fürdő, masszázs, konditerem, büfé. Volt könyvtár, és helyben gyógyászati segédeszköz üzlet.

A városban számtalan szép látnivaló volt. Jellemzően a Zsolnay gyár által gyártott szépséges szobrok, szökőkutak. Legszebb talán  az eozin szökőkút volt, melynek címe: Harka és az ördög. (Már érthető, miért kénes a harkányi gyógyvíz!:))
Amikor én a képet készítettem, éppen nem működött:( Mint ahogy nem működött a 3 hét alatt egyszer sem a 2000-ben felállított Milleniumi Országalmás csobogó, Vajda László és Kamerer Tamás munkája.
Zsolnay díszítések, szökő- és ivókutak a kórházon belül is megtalálhatóak.



Szép  a református templom, melyen egy gólyafészek is látható volt, immár üresen.
A katolikus templom közvetlenül a gyógykórház szomszédságában volt. 
Hogy ne csak a testünk, a lelkünk is gyógyulhasson, szentmisén is részt vettünk. Legalább ez önzetlenül ingyen volt.

A templomkertben  Morvai László tűzzománc alkotásai láthatók, úgy mint a Stáció 12 jelenete és
a magyar történelem jeles személyei és eseményei 14 alkotás.
Az idő már eléggé változékony volt, de azért annyira nem, hogy ne ülhessünk ki fagyizni egy olyan fagyizónál, ahol - az utóbbi időben jelent meg felénk ez a fajta olasz fagyi - akkora volt egy gombóc, hogy nyugodtan kérhettünk kétféle fagyit egy gombócban, ugyanúgy 200 Ft-ért.
A Tesómat nem vágtam le a képről, ő biztosan nem kifogásolja, hogy beposztoltam, nem sértem a személyiségi jogait:) A kép elkészítésében a nem látható szobatársunk férje volt segítségünkre, így nem készült szelfi:))
A háttérben jobb oldalt látható pékségben olyan isteni pereceket sütöttek, sósat és sajtosat, ami nagy volt és finom puha, 199 Ft/db-ért. Kicsi unokáimnak hoztam is haza, mert a középső hétvégén ott voltak látogatóban, akkor ilyen pereccel vártam őket és nagyon-nagyon ízlett a csöppeimnek!:) 

Talán ennyi, amit erről a 3 hétről összefoglalhatok. Nagyon jól éreztem magamat, a Tesóm úgyszintén. Gyerekkorom óta nem voltunk együtt nyaralni... Én beszéltem rá és utólag is áldom az eszemet, hogy kiötöltem ezt. Rá is nagyon ráfért a pihenés éppúgy, mint a kezelések.
Most még egy kicsit kell türelemmel lenni, mert a kezelések jótékony hatása még ezután fog érződni.
Remélhetőleg!:)  
Blogomban az általam készített ételek receptjei és a róluk saját magam által készített képek szerepelnek.
Bármelyik recept, vagy kép elvihető, de felhasználás esetén kérem a forrás megjelölését.
Köszönöm szépen.

2011. május 08-tól:

free counters

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...