Pénteken ballagtak kis unokáim Lackó és Bence az óvodából. Ősszel iskolába mennek.
Ezt a verset szavalták ők ketten:
Milyen jó volt
Milyen jó volt alád állni, te vén nagy diófa!
Ilyen nagy fám nem lesz nekem, nem lesz többé soha.
Milyen jó volt szaladgálni ebben a nagy kertben,
soha az életben már nem lesz ilyen kertem!
Milyen jó volt a homokban alagutat ásni,
s a csúszdán, ahogy nem szabad: visszafelé mászni!
Milyen jó volt nagy melegben a medencében ázni,
óvónénit lefröcskölni, pacsálni, ugrálni!
Milyen jó volt még az is, ha büntiben álltam,
s nem húzta a mázsás táska szegény kicsi hátam!
Milyen jó is volt nekem itt az óvódában,
mindig erre gondolok majd az iskolában!
Milyen jó volt alád állni, te vén nagy diófa!
Ilyen nagy fám nem lesz nekem, nem lesz többé soha.
Milyen jó volt szaladgálni ebben a nagy kertben,
soha az életben már nem lesz ilyen kertem!
Milyen jó volt a homokban alagutat ásni,
s a csúszdán, ahogy nem szabad: visszafelé mászni!
Milyen jó volt nagy melegben a medencében ázni,
óvónénit lefröcskölni, pacsálni, ugrálni!
Milyen jó volt még az is, ha büntiben álltam,
s nem húzta a mázsás táska szegény kicsi hátam!
Milyen jó is volt nekem itt az óvódában,
mindig erre gondolok majd az iskolában!
Ma volt a "ballagási ebéd" itt nálunk:) A menü tyúkhúsleves cérnametélttel, rántott szelet tepsiben sült burgonyával, tartár mártással és cukros pite.
Az apukájukkal voltak itt, mert be volt tervezve egy kis munka (a régi házrészen megigazították, illetve kicserélték a lecsúszott, vagy hibás cserepeket), így másra nem volt idő, mint a tál rántott szeletről képet készíteni:) Mindig így járok, ha itt vannak... Elkészül az ebéd, mindenki éhes, már nem lehet képeket készítgetni.
Még a tányér cukros pitéről is sikerült azért egy kép:)
6 megjegyzés:
Ez is milyen megható, amikor a kicsik az ovitól búcsúznak. Még ezt is megkönnyeztem. Gondolom Te is! De finom ebédet készítettél!
Igen, Maria, én is nagyon meg voltam hatva... Főleg, hogy belegondoltam, milyen nagy fiúk már! És hogy elröppent ez a 7 év...
Persze, az ebéd minden az ő kedvükre készült.:)
Gratulálok az ikreknek, és neked is hozzuk.:)
Köszönöm, Kati, nagyon büszke vagyok rájuk:))
Persze, nem is vagyok elfogult...:)
Aranyos, szép két gyerek büszke is lehetsz rájuk. A fotózással mindenki így van, sajnos már éhes az ember és alig marad idő. Így én azt csinálom, hogy tálalok, de én nem eszek amig le nem fotózom az ételt, azt ami az én tányéromon van.
Lívia, látod ez jó ötlet:) Ezt én is bevezetem:)
Megjegyzés küldése