Amiről még nem is meséltem eddig az az, hogy el szoktunk járni horgászni. Nem olyan messze tőlünk, (Fadd-Dombori előtt) van egy fizetős halas tavacska. Oda szoktunk menni, mert ez közel van, napijeggyel lehet horgászni és természetesen a kifogott halat ki kell fizetni. Kicsi kikapcsolódásnak jó, szeretek elmenni a párommal. Én magam nem horgászom, én vagyok a "hallja csak Kend!":) Felcsalizom a botot, fogom a merítőhálót, leveszem a halat, meg ilyen hasznos tevékenységek vannak rám bízva:) Meg a kávé töltögetése, szendvics kínálgatása a páromnak, aki ilyenkor se lát, se hall:))
Egy alkalommal nem igazán - sőt egyáltalán nem - volt szerencsénk. Egy fia nem sok, annyi halat sem sikerült botvégre kerítenünk. (Megjegyzem, hogy szerintünk nem is igen van/volt meg az 1 m2-re kötelezően előírt halmennyiség, mert más se fogott, sőt állítólag már hetek óta így ment.)
Gondoltuk, átmegyünk ahhoz a kisebb tavacskához, ahol az ilyen sütnivaló keszegeket lehet kifogni. Ott nagyobb szerencsével is jártunk. Fogtunk jó pár db-ot, amikor egy érdekes hal akadt a párom botjára: egy aranyhal! Nagyon megörültem neki, kérdeztem, teljesíti-e három kívánságomat, ha visszadobom, de csak némán tátogott, mint a partra vetett hal:) Láttam, ebből nem lesz "üzlet", úgyhogy betettem a többi hal közé a haltartóba. (Párom felvilágosított, hogy ez a hal a koi ponty, amely egy japán halfajta. És a 45 év alatt, mióta horgászik, még sosem fogott ilyet. Még a tulaj is csodálkozott rajta... Pedig valahogyan csak belekerült a tavába:)
Itthon aztán a többi hal sorsára jutott, megsütöttük:)
2 megjegyzés:
Ez az aranyhal nem hozott nektek szerencsét, de neki se volt túl nagy szerencséje veletek :D!! Legalább finom volt?
Nincs különösebb íze...:))
Megjegyzés küldése