Maria, a Szeretek főzni (2) című blog írója játékra hívott, aminek nagyon örülök, szívesen játszom, és köszönöm a meghívást.
Gyermekkorom kedvenc ételei - játék
Gyűjtsük össze gyermekkorunk kedves ételeit, sütijeit blogunkon! Bizonyára mindenkinek vannak kedvencei, melyekhez akár kedves történetek is fűződnek. Emellett persze akadnak olyan ételek is, amiket valamiért nagyon nem kedveltünk. A számot tekintve nincs szabály, mindenki annyi ételt sorol fel, amennyihez kedve van. Így jobban megismerhetjük egymás ízvilágát és egy kicsit nosztalgiázhatunk is.
Egy bloggernek 5 másikat kell meghívnia a játékra!
A kategóriákat mindenki maga állíthatja fel (főételek, levesek, desszertek stb.), de nem fontos kategóriába szedni.
Az én gyerekkori kedvenceim:
Gyerekkoromban a nagyanyám főzött a családra, édesanyám dolgozott.
A kifejtett bablevest nagyon szerettem; a csodás réteseket; a gánicát; a rántásos lepényt; a házi véres hurkát, a hagymás sült vért, amit akkor készítettünk, amikor baromfit vágtunk; gyakorlatilag egyedül krumpli leves nem szerettem, de csak azért - emlékszem is rá - mert a tesómnak azt volt a kedvence.:) Én olyan régen voltam gyerek, hogy akkoriban nem volt ritkaság, hogy uzsonnára cukros kenyeret kaptunk... Azt is szerettem. Előfordul, hogy manapság is eszek olykor-olykor. A szelet kenyeret egy picit be kellett vizezni, hogy ne szóródjon le róla a kristálycukor. Ha babfőzelék (nagyanyám szerint sűrű bab) volt ebédre, délután, uzsonnára babfőzelékes kenyeret kaptunk. Az én gyerekkoromban (1955-ben születtem) nem igen voltak válogatós gyerekek, ezt állíthatom. Ha manapság valamit nem szeretek, az azóta alakult ki bennem, valami oknál fogva. És eszembe jut, amikor tavasz tájékán még volt a disznóvágásból kolbász, vagy szalámi és azt kaptunk uzsonnára. Nagyanyám mindig figyelmeztetőleg mondta: nagy kenyeret, kis kolbászt. Mármint harapjunk. Sose fogyhatott el előbb a kolbász... De ez tök természetes volt. A holnapra is kellett gondolni. Én a mai napig is, ha pl. kolbászt eszek kenyérrel (hozzá persze paprikát, paradicsomot), akkor is olyan vékonyka szelet kolbászt vágok, hogy csak na!:) Hozzá egy helyes kocka kenyeret. Nagyanyám elégedett lenne, ha látná. Vagy a kis tányér kocsonyák. Gyerekméretűek. De mindig szépen, sorjában kellett enni, nem lehetett "belemászni" a közepébe, nem lehetett belemorzsázni, hogy ha maradt, eltették másnapra, és gusztusos kinézettel került újra elém.
Emlékszem, a nápolyi tortalapot kakaós-vajas krémmel töltve annyira imádtam, hogy egyszer rengeteget megettem belőle. Mit ne mondja, utána sok-sok évig rá se tudtam nézni:)
Én is játékra hívnék 5 Bloggert, mert szívesen elolvasnám, mi volt a kedvencük gyermekkorukban.
Lancit,
Lancit,
Remélem, nem utasítják vissza a felkérésemet!:)
2 megjegyzés:
Nagyon kedves Tőled, hogy meghívtál erre a játékra. Ne haragudj, most egy kicsit nem emlékeznék vissza, mert nem lelkileg megviselne.
Megértelek, semmi baj. Majd máskor, másik játékra hívlak meg.
Megjegyzés küldése