Drága emlékű nagyanyám - szerintem nem jódolgában, hanem a szegénység miatt - sütötte ezt. Mégis volt valami a tészta tetején. Én, mint kisgyerek, határozottan szerettem. (A kelt tésztákat a mai napig is imádom:) Édes volt, mi kell még egy gyereknek. Aztán nagyanyám meghalt, édesanyám soha nem sütött már ilyet. Én ezelőtt jó pár évvel egyszer megpróbáltam, akkor nagyon zsíros volt a rántás. Most ismét megsütöttem, most meg száraz lett a rántás.... De ízlett:) Ízre ugyan olyan, mint annak idején..., csak a rántás állaga nem. De sajnos, már senki nincs, akitől megkérdezhetném:( Majd próbálkozom...:) Vagy azt mondom, hogy rusztikus... Ez manapság úgyis nagy divat:))
Hozzávalók:
A tészta a cukros pite receptje szerint.
Rántás:
1 dl étolaj
annyi liszt, amennyivel még simán keverhető
kb. 5-6 evőkanál kristálycukor
Elkészítése:
A rántáshoz az étolajban világos barnára pirítom a lisztet. Beleteszem a cukrot és még addig kevergetem, amíg a cukor elolvad. Kicsit hűlni hagyom, majd a tepsiben lévő tészta tetejére simítom és megsütöm.
Kockákra vágva tálalom.
4 megjegyzés:
Érdekesen hangzik! Biztosan finom!
Biztos finom!! :)
A "rántásosról" nekem is eszembe jutott Anyukám isteni rántásos galuskája. Hogy azt én hogy szerettem és a mai napig is hogy szeretem :), de az sós.
Milyen jó kis nosztalgia-hullám indult be a gasztro-blogokon! Erről a sütiről nem hallottam még, de érdekességképpen valamikor kipróbálom.
Marika, finom. Ha a kel tésztát szereti valaki...
Maria, írjad le, légyszi:) Engem érdelne.
Vicuska, próbáljad ki:)
Megjegyzés küldése