Ma - meg nem tudnám mondani, honnan jutott eszembe a sóbavízbe krumplileves - megfőztem, életemben talán másodszor:)) Én úgy reszeltem bele a krumplit, ettől finom sűrű lett az állaga.
2012. április 3., kedd
"Sóban-vízben" krumplileves, borsófőzelék bélszínrolóval.
Gyerekkoromban sokszor hallottam, amikor a szomszédasszony sipítozva kiabálta az érdeklődő akárhányadik szomszédasszonynak, hogy ő bizony csak egy kis "sóbavízbe" krumplilevest főz, meg még valamit, ami már akkor sem volt érdekes számomra, mert mindig megragadta ez a leves a fantáziámat, amilyet nálunk sosem főztek. Mindig kértem Nagyanyámat, hogy ő is főzzön ilyen csodalevest - már egész kis csodát képzeltem köré, ami csak a kiváltságosoknak adatott meg... Nagyanyám mindig legyintett: - Menj át a Kati nénédhez, aztán ott ehetsz sóbavízbe krumplilevest. Ezzel le is zárta a maga részéről ennek a levesnek az ismertetését. Sok-sok év eltelt, míg egyszer eszembe jutott ez a misztikus leves. Édesanyámat kérdeztem meg, hogy milyen levesről regélt a Kati néném, amikor a sóbavízbe krumplilevest emlegette? Édesanyám nevetve mondta: - A Kati lusta volt rendes ebédet főzni, ezért emlegette úgy ezt a levest, mintha égi manna lett volna és a családja imádta volna. Holott ez csak simán sóban-vízben, kevés őrölt paprikával megszórt, kockára vágott krumpliból készített leves. Se zsiradék, se semmi egyéb. Nah, ért a nagy csalódás, én azt hittem, valami rendkívüli leves. El is készítettem, mert éreztem, tovább már nem halogathatom a vele való megismerkedést. Nos, nem rossz, de nagyon egyszerű leves. Nálunk akkor volt hasonló, ha Nagyanyám a főzött krumpli levéből, vagy tésztaléből készített finom levest. Ő ezekből is csodát tudott főzni:)
Ma - meg nem tudnám mondani, honnan jutott eszembe a sóbavízbe krumplileves - megfőztem, életemben talán másodszor:)) Én úgy reszeltem bele a krumplit, ettől finom sűrű lett az állaga.
Másodiknak borsófőzeléket főztem, hozzá bélszínrolót sütöttem.
Ma - meg nem tudnám mondani, honnan jutott eszembe a sóbavízbe krumplileves - megfőztem, életemben talán másodszor:)) Én úgy reszeltem bele a krumplit, ettől finom sűrű lett az állaga.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2011. május 08-tól:
LinkWithin
12 megjegyzés:
"A krumplileves, az legyen krumplileves." :)))
Néha jók ezek a kis gyenge levesek is! Borsófőzeléket nagyon szeretem!
Kedves MJ, igazad van!:)
Éva, egy kis nosztalgia volt:))
Nagyon jó kis ebéd!!!!
De jó kis történetet írtál:) Diétához azt hiszem pontosan megfelel ez a krumplileves:)
A "sóbavízbe" krumplileves, ahogy most nálad olvastam, nekem is a gyerekkoromat idézte elő. A nagymamám szokott ilyet főzni, de mindig csak így húsvét előtt, nagypénteken vagy szombaton. Hogy milyen íze volt nem tudom, mert én soha nem ettem belőle :)
Tényleg hangzatos neve van ennek a levesnek, és így, a krumplit reszelve biztosan fincsi! :)
Jó megőrizni az ilyen történeteket:)
Egyébként szeretem a krumplilevest ahogy én szoktam mondani a bácskai krumplilevest.
Nálunk is borsófőzelék van ma. Ha tegnap olvasom a bejegyzésed, biztos készítek hozzá ilyen egyszerű kis levest, mert a fiaim igazából nagyon szeretik a krumplilevest. Feltétlen ki fogom próbálni.
Margaretta
:) Manapság maximum időhiány miatt főz az ember(lánya) ilyen (hamari) levest:) Finom és gyorsan megvan. Nekem szörnyen fontos, hogy legyen leves.
A Dél-Alföldön a sóba-vízbe krumplit kockára vágott hagymával és jó sok pirospaprikával főzték, ez volt a "halkrumpli".
Óh, hát az már egész "komoly" leves!:) Én is készítek olyat:)
Megjegyzés küldése