úgy alakult, hogy nem értékelik a főztömet, nem számít, mit főzök:(
Ezért aztán már nem is igen van kedvem dokumentálni:(
Az egyetlen hobbym volt ez a blog, ettől jól elvették a kedvemet.
Ez a magyarázata a ritka jelentkezéseimnek.
Ne másért, magadért tedd! ;) Ha neked örömed telik benne tedd, süss-főz alkoss :) gyarapítsd a blogod! Boldog évet kívánok,üdv egy ere tévedt idegen (a névtelen)
Ha szereted akkor csináld én például sok helyre járok ( hozzád is Roza) de egyszerűen nincs időm írni. Én azért írom a blogot még ha sokszor nincs is vissza jelzés, hogy fenn maradjon az amit az évek során megtanultam! :) Érték amit közzé teszel! B.Ú.É.K.! :)
Roza, én is voltam úgy december elején, hogy nincs is kedvem semmihez, se a főzéshez, se a bloghoz, de még az élethez se. De már sokkal jobb. Te is túljutsz a mélyponton, biztos vagyok benne. Ha úgy érzed, nem jó a jelenlegi helyzet, változtass rajta. És ne add fel a blogot. Kell valami hobby Neked is, mi meg szeretünk ide járni. Megnézni mit alkottál, meg az Unokákat, úgyhogy írjál csak. Én nagyon várom :)!!
Boldog új évet kívánok, Roza! Csak fel a fejjel! Én is most kezdek kikecmeregni. Igaz, én önként "száműztem magam" a blogról és a netről az ünnepek idejére, de a visszaszivárgás éppoly nehéz, mint olyankor, amikor akaratunkon kívül zuhanunk mélypontra. Hajrá! :):):)
Miből vetted észre, hogy nincs értelme csinálnod? Nem látogatnak, nem írnak hozzászólást? Ezzel ne foglalkozz. Én is azt mondom, ha ez a hobbyd, akkor csináld a magad kedvéért. Erről szól a hobby. Sokszor vagyok én is úgy, hogy abbahagyom, mert - őszinte leszek, nekem nem a hobbym, mert az számomra egészen más - csak úgy csinálom, hogy legyen egy gyűjteményem azokról az ételekről amit elkészítettem a blogom kezdete óta. Amikor még foglalkoztatott, hogy gasztroblogom legyen, nem tudtam, hogy az mivel fog járni. Már tudom és annak megfelelően kezelem. Ezért aztán ha valaki/k hozzám tévednek és tetszik amit látnak annak örülök, de nem foglalkozok azzal, hogy tovább mi van. Nálam ennél több értelme nincs az biztos. De nem vagyunk egyformák. Én könnyen hozok döntéseket ha valamit meguntam és kitalálok mást és az nem nyilvános. Tedd Te is azt amit jónak látsz. Hozzál saját magad döntéseket. Ne várj biztatást, hogy majd túljutsz ezen vagy azon az érzésen, csináld tovább stb. Persze az mind igaz, hogy így virtuálisan is szeretünk, de ez kevés ahhoz, hogy folytassunk valamit, mert azt igazán Te tudod - és nagyon sok dologból áll össze, talán még magad sem tudod igazán az okát - hogy mi az amiből eleged lett, elment a kedved, nem találod az értelmét. Könnyű mondani, hogy szedd össze magad, de Te tudod, hogy mit kell összeszedned, hogy megint legyen kedved. Tehát Neked kell magadban elrendezned mérlegelned a nemeket, igeneket. Megette a fene ha csak azért csinálnál valamit mert biztatnak. Amit igazán szeretünk azt akkor is csináljuk, ha senkit nem érdekel, és nem biztatnak - elsősorban a saját magad örömére kell alkotni, kreatívkodni, mert a főzés is kreatív, alkotó tevékenység. Ha ennek "csak" a családod örül, és dicsér az is nagy öröm. (Kicsit hosszú voltam...) BÚÉK NEKED és a KEDVES CSALÁDODNAK!
Roza igaza van az összes előttem szólónak, fogadd meg, a saját örömödre, kedvtelésből csináld, én is így vagyok vele, mellette millió mással is foglalkozom, olvasok, filmeket nézek, játszom az állataimmal, törődöm a családommal, és azt szeretném, ha a receptjeim megmaradnának a gyerekeimnek emlékbe, majd ha én már nem leszek, remélem szívesen nézegetik, próbálgatják majd és nem különösebben foglalkoztat kik nézegetik, vagy írnak nekem jelenleg, persze örülök nekik, de a lényeg az más. Szóval csináld csak jókedvvel, örömmel, utánad is fenn marad egy szakácskönyv, és kellemes foglalatosság:-))))))
Kedves Roza! Mit jelent, hogy nem értékelik a főztödet? És kik nem? Talán kevésnek találod a hozzászólást, ezért gondolod így? Még nincs két éve, hogy blogírásba kezdtél, már több mint 150 rendszeres olvasód van, szinte a világ minden országából járnak hozzád... Szerintem ez is az értékelés egy formája. Hogy nem sok a hozzászólás, annak is biztos megvan az oka: nagyon sokan vagyunk már gasztrobloggerek, sokszor nem is sikerül mindenkit végigjárni. Más honlapokon is rengeteg érdekes recept van, nem csak receptes blogok érdekelhetnek bennünket, stb. A családod elismeri hogy jó szakács vagy, gondolom, ez a leglényegesebb! Az meg, hogy erről blogot írsz, a ráadás! Az is eszembe jut a beírásoddal kapcsolatosan, hogy ez csak az emberi számvetésnek olyan új év környéki válsága. Én amondó vagyok, hogyha élvezed a blogírást, akkor csináld - függetlenül attól, hogy hányan olvassák, vagy szólnak hozzá! Sikeres, szerencsés 2013-as esztendőt kívánok!
Ritkán írok Neked, de rendszeresen olvaslak! Remek jó receptjeid vannak, ha valaki nem értékeli, az az ő baja és nincs is igaza! :-) Én a családomban sok reformédesség-receptemmel egyedül maradok, de azért kis adagokban csak-azért-is kísérletezek velük, örülök, ha nekem ízlenek és csak ráadás, ha egyik-másik mégis megtetszik a többieknek is. :-) Remélem visszanyered a kedved a főzőcskéhez! :-)
Hááát, egy hozzászólásban válaszolok, mert igaz, ami igaz, ahogy leírtam, csak tán egy valaki tudja, miről van szó. Szóval szeptember óta, nem túl szerencsés döntésemnek köszönhetően, ismét együtt vagyok 15 év után a volt férjemmel. És ő nem értékeli a főztömet. Neki tökmindegy, mit főzök, megeszi, aztán annyi. Igazából a volt párom nagyon szívesen vette, ah új dolgokat próbáltam ki, de azt is türelmesen kivárta, amíg elkészítettem az ételről a képet. Jó, biztosan megszokom ezt is. Nem, nem arra gondoltam, amikor a bejegyzést írtam, hogy nem posztolok be többet egyetlen ételt sem, csak hogy valószínűleg ritkábban. Csak én olyan örömmel csináltam, a gyerekeim, a menyeim is örültek neki. Miattuk is, meg aki meg szokott látogatni, őmiatta is folytatom. És igaz. Magam miatt főként. Biztosan csak egy hullámvölgy, egy rossz gondolat volt.
ÉS NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM, ANNYIRA JÓL ESTEK A SZAVAITOK, A VÉLEMÉNYETEK, A BIZTATÁSOTOK. MINDŐTÖKNEK LEGYEN NAGYON-NAGYON BOLDOG ÚJ ESZTENDEJE!!!
Hát, bevallom, én valami ilyesmire gondoltam,/ hogy otthon nem értékelik / de nem tudtam, hogy írhatnék róla. Rossz döntéseket sokszor hozunk sajnos, de remélem egyenesbe jössz majd! Örülök annak, hogy nem a megfogyatkozott hozzászólások vették el a kedved, mert ezzel sajnos sokan szembesülünk. Az internet kitágította a világot, de több időt nem adott hozzá! Nekem sincs időm hozzászólásokat írni, pedig tudom, ez egy jóleső visszajelzés lenne arról, amit csinálunk. Nekem is jólesik, de tudom, másnak is kevés az ideje. Kívánom, hogy hozz a jövőben jó döntést, hogy ne kelljen kényszeresen megalkudni!
Kedves Roza, Sajnálom, hogy így érzel és így alakultak a dolgaid. Rossz döntéseket mindenki hoz, de ezeket helyre lehet hozni, remélem a te heyzeted is rendbe jön. Azért is jó a blogolás, mert ilyenkor fordulhatsz másokhoz, estleg valaki ír valami olyat, amire még nem is gondoltál és jobb kedved lesz tőle:)Remélem folytatod a blogolást, és remélem értékelni fogják a főztödet is otthon, mi szívesen jövünk hozzád:) Boldog új évet kívánok:)
Én is csak remélni tudom, hogy folytatod! Ne add fel! Nézd meg mennyien szeretnek és biztatnak, hogy folytasd! Ha most rögtön nem is érzed magad elég erősnek hozzá, akkor pihenj egy kicsit, aztán várunk vissza! ;)
Én is sejtettem, hogy másról van szó, nem arról, hogy nincs visszajelzés az olvasóid részéről, mert ez nem igaz. De ha ez lett volna is megérthető, mert képtelenség minden hozzánk feliratkozott blogot meglátogatni nekünk, és azoknak minket akikhez mi feliratkoztunk, mert arra nincs idő. Az otthoni okod, amit most megosztottál velünk az sajnos elvehette a kedved, de ez gondolom,hogy korábban is így volt, tehát tisztában voltál vele, vagy a volt férjed az elmúlt 15 év alatt vett ilyen fordulatot? A blogod gasztroblog, és bárhogy is nézzük a helyzetet elsősorban a családunknak, magunknak főzünk és olyat amit szeretünk, szeretnek. Ha ezt eleve, sőt egyáltalán nem értékeli egy családtag, és nem megértő, hogy ez mivel jár, akkor nehéz csinálni. A magánéletednek arról a nem szerencsés döntéséről csak annyit írnék, hogy ha már ez megfogalmazódott benned, akkor ez jóra nem vezet. Vagy az fog történni, hogy mindig veszekedtek a blogolás miatt, vagy abba fogod hagyni. Kérdés, hogy mi lesz a fontosabb a számodra a Te helyzetedben. Mindenkinek van valami hobbyja biztos a volt férjednek is. Örülni kellene a párodnak, hogy van olyan elfoglaltságod ami örömet okoz. De itt nem is arról van szó, hanem Téged az bánt és sért is, hogy a főztödet nem értékeli. Ezen nem segít az sem ha nekünk olvasóidnak tetszik, mert ahogy írtam elsősorban a családodnak kell, hogy jó legyen, az kell, hogy ők dicsérjenek, az csak egy plusz, hogy egy virtuális közösségnek is tetszik. De majd Te eldöntöd, hogy hogyan tovább. Én nem mondok se igent se nemet a blogolást illetően, mert itt egészen másról van szó mint arról, hogy "ne add fel, csináld, mert szeretnek, bíztatnak" stb. stb.
Kedves Róza! Az előttem szólók mindent leírtak, így nekem csak az marad: ha szereted csináld magadért, és kész!! Én is sokszor benézek ide és látom milyen klassz dolgokat csinálsz. De ha a menyeidnek is tetszik, az nagy dolog. Vigyázz magadra és ne feledd a nem túl szerencsés döntéseken mindig lehet változtatni.
Köszönöm szépen Mindenkinek. Picit elszégyelltem magamat, hogy ilyesmi bukott ki belőlem az én koromban... Igen igyekszem, hogy egyenesbe jöjjek. A blogolás meg tulajdonképen ettől független is. Nem lehetek annyira pesszimista, hogy ne mondhatnám, hogy majd alakul ez.
17 megjegyzés:
Sajnálom ha így érzel és remélem csak átmeneti a kedv-vesztés...:( Én szeretek ide járni!
Boldogságos Új évet Neked és a Családodnak!
Ne másért, magadért tedd! ;)
Ha neked örömed telik benne tedd, süss-főz alkoss :) gyarapítsd a blogod! Boldog évet kívánok,üdv egy ere tévedt idegen (a névtelen)
Ha szereted akkor csináld én például sok helyre járok ( hozzád is Roza) de egyszerűen nincs időm írni. Én azért írom a blogot még ha sokszor nincs is vissza jelzés, hogy fenn maradjon az amit az évek során megtanultam! :) Érték amit közzé teszel! B.Ú.É.K.! :)
Roza, én is voltam úgy december elején, hogy nincs is kedvem semmihez, se a főzéshez, se a bloghoz, de még az élethez se. De már sokkal jobb. Te is túljutsz a mélyponton, biztos vagyok benne. Ha úgy érzed, nem jó a jelenlegi helyzet, változtass rajta. És ne add fel a blogot. Kell valami hobby Neked is, mi meg szeretünk ide járni. Megnézni mit alkottál, meg az Unokákat, úgyhogy írjál csak. Én nagyon várom :)!!
Köszönöm Mindannyiótoknak!
Igazatok van, igyekszem összeszedni magamat.
Majd csak sikerül.
Boldog új évet kívánok, Roza! Csak fel a fejjel! Én is most kezdek kikecmeregni. Igaz, én önként "száműztem magam" a blogról és a netről az ünnepek idejére, de a visszaszivárgás éppoly nehéz, mint olyankor, amikor akaratunkon kívül zuhanunk mélypontra.
Hajrá! :):):)
Kedves Roza!
Miből vetted észre, hogy nincs értelme csinálnod? Nem látogatnak, nem írnak hozzászólást? Ezzel ne foglalkozz.
Én is azt mondom, ha ez a hobbyd, akkor csináld a magad kedvéért. Erről szól a hobby. Sokszor vagyok én is úgy, hogy abbahagyom, mert - őszinte leszek, nekem nem a hobbym, mert az számomra egészen más - csak úgy csinálom, hogy legyen egy gyűjteményem azokról az ételekről amit elkészítettem a blogom kezdete óta. Amikor még foglalkoztatott, hogy gasztroblogom legyen, nem tudtam, hogy az mivel fog járni. Már tudom és annak megfelelően kezelem. Ezért aztán ha valaki/k hozzám tévednek és tetszik amit látnak annak örülök, de nem foglalkozok azzal, hogy tovább mi van. Nálam ennél több értelme nincs az biztos. De nem vagyunk egyformák.
Én könnyen hozok döntéseket ha valamit meguntam és kitalálok mást és az nem nyilvános. Tedd Te is azt amit jónak látsz. Hozzál saját magad döntéseket. Ne várj biztatást, hogy majd túljutsz ezen vagy azon az érzésen, csináld tovább stb. Persze az mind igaz, hogy így virtuálisan is szeretünk, de ez kevés ahhoz, hogy folytassunk valamit, mert azt igazán Te tudod - és nagyon sok dologból áll össze, talán még magad sem tudod igazán az okát - hogy mi az amiből eleged lett, elment a kedved, nem találod az értelmét. Könnyű mondani, hogy szedd össze magad, de Te tudod, hogy mit kell összeszedned, hogy megint legyen kedved. Tehát Neked kell magadban elrendezned mérlegelned a nemeket, igeneket. Megette a fene ha csak azért csinálnál valamit mert biztatnak. Amit igazán szeretünk azt akkor is csináljuk, ha senkit nem érdekel, és nem biztatnak - elsősorban a saját magad örömére kell alkotni, kreatívkodni, mert a főzés is kreatív, alkotó tevékenység. Ha ennek "csak" a családod örül, és dicsér az is nagy öröm. (Kicsit hosszú voltam...)
BÚÉK NEKED és a KEDVES CSALÁDODNAK!
Roza igaza van az összes előttem szólónak, fogadd meg, a saját örömödre, kedvtelésből csináld, én is így vagyok vele, mellette millió mással is foglalkozom, olvasok, filmeket nézek, játszom az állataimmal, törődöm a családommal, és azt szeretném, ha a receptjeim megmaradnának a gyerekeimnek emlékbe, majd ha én már nem leszek, remélem szívesen nézegetik, próbálgatják majd és nem különösebben foglalkoztat kik nézegetik, vagy írnak nekem jelenleg, persze örülök nekik, de a lényeg az más. Szóval csináld csak jókedvvel, örömmel, utánad is fenn marad egy szakácskönyv, és kellemes foglalatosság:-))))))
Kedves Roza!
Mit jelent, hogy nem értékelik a főztödet? És kik nem?
Talán kevésnek találod a hozzászólást, ezért gondolod így?
Még nincs két éve, hogy blogírásba kezdtél, már több mint 150 rendszeres olvasód van, szinte a világ minden országából járnak hozzád...
Szerintem ez is az értékelés egy formája.
Hogy nem sok a hozzászólás, annak is biztos megvan az oka: nagyon sokan vagyunk már gasztrobloggerek, sokszor nem is sikerül mindenkit végigjárni. Más honlapokon is rengeteg érdekes recept van, nem csak receptes blogok érdekelhetnek bennünket, stb.
A családod elismeri hogy jó szakács vagy, gondolom, ez a leglényegesebb!
Az meg, hogy erről blogot írsz, a ráadás!
Az is eszembe jut a beírásoddal kapcsolatosan, hogy ez csak az emberi számvetésnek olyan új év környéki válsága.
Én amondó vagyok, hogyha élvezed a blogírást, akkor csináld - függetlenül attól, hogy hányan olvassák, vagy szólnak hozzá!
Sikeres, szerencsés 2013-as esztendőt kívánok!
Ritkán írok Neked, de rendszeresen olvaslak! Remek jó receptjeid vannak, ha valaki nem értékeli, az az ő baja és nincs is igaza! :-) Én a családomban sok reformédesség-receptemmel egyedül maradok, de azért kis adagokban csak-azért-is kísérletezek velük, örülök, ha nekem ízlenek és csak ráadás, ha egyik-másik mégis megtetszik a többieknek is. :-) Remélem visszanyered a kedved a főzőcskéhez! :-)
Hááát, egy hozzászólásban válaszolok, mert igaz, ami igaz, ahogy leírtam, csak tán egy valaki tudja, miről van szó. Szóval szeptember óta, nem túl szerencsés döntésemnek köszönhetően, ismét együtt vagyok 15 év után a volt férjemmel. És ő nem értékeli a főztömet. Neki tökmindegy, mit főzök, megeszi, aztán annyi. Igazából a volt párom nagyon szívesen vette, ah új dolgokat próbáltam ki, de azt is türelmesen kivárta, amíg elkészítettem az ételről a képet.
Jó, biztosan megszokom ezt is. Nem, nem arra gondoltam, amikor a bejegyzést írtam, hogy nem posztolok be többet egyetlen ételt sem, csak hogy valószínűleg ritkábban. Csak én olyan örömmel csináltam, a gyerekeim, a menyeim is örültek neki. Miattuk is, meg aki meg szokott látogatni, őmiatta is folytatom. És igaz. Magam miatt főként. Biztosan csak egy hullámvölgy, egy rossz gondolat volt.
ÉS NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM, ANNYIRA JÓL ESTEK A SZAVAITOK, A VÉLEMÉNYETEK, A BIZTATÁSOTOK.
MINDŐTÖKNEK LEGYEN NAGYON-NAGYON BOLDOG ÚJ ESZTENDEJE!!!
Hát, bevallom, én valami ilyesmire gondoltam,/ hogy otthon nem értékelik / de nem tudtam, hogy írhatnék róla.
Rossz döntéseket sokszor hozunk sajnos, de remélem egyenesbe jössz majd!
Örülök annak, hogy nem a megfogyatkozott hozzászólások vették el a kedved, mert ezzel sajnos sokan szembesülünk.
Az internet kitágította a világot, de több időt nem adott hozzá!
Nekem sincs időm hozzászólásokat írni, pedig tudom, ez egy jóleső visszajelzés lenne arról, amit csinálunk. Nekem is jólesik, de tudom, másnak is kevés az ideje.
Kívánom, hogy hozz a jövőben jó döntést, hogy ne kelljen kényszeresen megalkudni!
Kedves Roza, Sajnálom, hogy így érzel és így alakultak a dolgaid. Rossz döntéseket mindenki hoz, de ezeket helyre lehet hozni, remélem a te heyzeted is rendbe jön. Azért is jó a blogolás, mert ilyenkor fordulhatsz másokhoz, estleg valaki ír valami olyat, amire még nem is gondoltál és jobb kedved lesz tőle:)Remélem folytatod a blogolást, és remélem értékelni fogják a főztödet is otthon, mi szívesen jövünk hozzád:) Boldog új évet kívánok:)
Én is csak remélni tudom, hogy folytatod! Ne add fel! Nézd meg mennyien szeretnek és biztatnak, hogy folytasd! Ha most rögtön nem is érzed magad elég erősnek hozzá, akkor pihenj egy kicsit, aztán várunk vissza! ;)
Én is sejtettem, hogy másról van szó, nem arról, hogy nincs visszajelzés az olvasóid részéről, mert ez nem igaz. De ha ez lett volna is megérthető, mert képtelenség minden hozzánk feliratkozott blogot meglátogatni nekünk, és azoknak minket akikhez mi feliratkoztunk, mert arra nincs idő. Az otthoni okod, amit most megosztottál velünk az sajnos elvehette a kedved, de ez gondolom,hogy korábban is így volt, tehát tisztában voltál vele, vagy a volt férjed az elmúlt 15 év alatt vett ilyen fordulatot? A blogod gasztroblog, és bárhogy is nézzük a helyzetet elsősorban a családunknak, magunknak főzünk és olyat amit szeretünk, szeretnek. Ha ezt eleve, sőt egyáltalán nem értékeli egy családtag, és nem megértő, hogy ez mivel jár, akkor nehéz csinálni. A magánéletednek arról a nem szerencsés döntéséről csak annyit írnék, hogy ha már ez megfogalmazódott benned, akkor ez jóra nem vezet. Vagy az fog történni, hogy mindig veszekedtek a blogolás miatt, vagy abba fogod hagyni. Kérdés, hogy mi lesz a fontosabb a számodra a Te helyzetedben. Mindenkinek van valami hobbyja biztos a volt férjednek is. Örülni kellene a párodnak, hogy van olyan elfoglaltságod ami örömet okoz. De itt nem is arról van szó, hanem Téged az bánt és sért is, hogy a főztödet nem értékeli. Ezen nem segít az sem ha nekünk olvasóidnak tetszik, mert ahogy írtam elsősorban a családodnak kell, hogy jó legyen, az kell, hogy ők dicsérjenek, az csak egy plusz, hogy egy virtuális közösségnek is tetszik. De majd Te eldöntöd, hogy hogyan tovább. Én nem mondok se igent se nemet a blogolást illetően, mert itt egészen másról van szó mint arról, hogy "ne add fel, csináld, mert szeretnek, bíztatnak" stb. stb.
Kedves Róza!
Az előttem szólók mindent leírtak, így nekem csak az marad: ha szereted csináld magadért, és kész!! Én is sokszor benézek ide és látom milyen klassz dolgokat csinálsz. De ha a menyeidnek is tetszik, az nagy dolog.
Vigyázz magadra és ne feledd a nem túl szerencsés döntéseken mindig lehet változtatni.
Köszönöm szépen Mindenkinek.
Picit elszégyelltem magamat, hogy ilyesmi bukott ki belőlem az én koromban... Igen igyekszem, hogy egyenesbe jöjjek.
A blogolás meg tulajdonképen ettől független is. Nem lehetek annyira pesszimista, hogy ne mondhatnám, hogy majd alakul ez.
Puszilok Mindenkit!!
Megjegyzés küldése