A szilvát alaposan megmostam, kimagoztam.
Egy megfelelő lábast 20 %-os ecettel "kiöblítettem", ami azt jelenti, hogy beleöntöttem egy kevés ecetet és ügyeltem, hogy az edény alját-oldalát mindenhol beecetezzem. A gázlángra lángelosztót tettem és takaréklángon kezdtem főzni, lefedve - hogy hamarabb levet eresszen - a szilvát. Amikor ez megtörtént, levettem a fedőt és a továbbiakban már anélkül főztem a szilvát. Kevergetni nem szabad. Legalább 8-10 óra hosszat eltart ez a művelet.
A szilvának egyre kevesebb leve lesz, egyre kellemesebb, édes szilvaízű, kezdődő lekvár állagú 5 óra elteltével.
Aztán éjfél felé, a 11. órában ismét visszatettem a lekvárt a lángra, ott fejeztem be.
Visszaemlékeztem, Édesanyám mindig azt mondta, akkor van készen a szilvalekvár, amikor a bőre összepöndörödött és kellően (ez ízlés dolga) sűrű... Ez egy fél óra elteltével már megfelelt ezeknek a kritériumoknak:)
Üvegekbe raktam őket és mehettek csicsikálni - velem egyetemben - a meleg takaró alá:)
Ha nem sikerül több szilvát beszereznem, akkor gyógyászati céllal tartogatjuk, kivéve, ha a kismama megkívánja:)) Péter fiamról nem is beszélve!:) És akkor már kicsi szívem, Zsozsóka sem maradhat ki a lekvározásból:))
5 megjegyzés:
Szépek lettek a lekvárjaid! Idén én nem tettem el, mert maradt még tavalyról :)
Köszönöm, Katalin!:) Sajnos, annyi nem lesz, hogy jövőre is maradjon belőle, de igyekszem:)
Nálam még hátravan a lekvár főzés, anyám is hasonló módon készítette, én már a könnyebbet választom, ledarálom és a sütőbe helyezem, nem szabad kavargatni, lassan fő, úgy is finom.
Persze Rózsám. A mai rohanó világban már mindenki igyekszik egyszerűbben megoldani. Régen is csinálták kemencében... Sajnos, nekem is csak kemencém nincsen, meg akkora edényem, amibe a végül 10 kg-ra felszaporodott szilva belefért volna:)
Ez az ecetezés érdekes, nem is hallottam róla. Ezt fertőtlenítés céljából csináltad?
Megjegyzés küldése