Ahogy múlik az idő, telnek az évek, sajnos egyre többen vannak, akikre ezekben a napokban még inkább gondolunk. Felkeressük őket, ha tehetjük, virágot viszünk, mécsest gyújtunk a sírjukon.
Az idén ezt az időszakot Németországban töltöm. De a távolság nem akadálya, hogy emlékezzünk azokra, akik már nem lehetnek része az életünknek.
Itt egy árva kis mécses ég az ablakban, hogy lássák a szeretteim fentről, bármilyen messze is vagyok, gondolok Rájuk.
Soha nem feledem el őket. A szívemben tovább élnek, amíg én élek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése