Ezt a kérdést tettem fel ma magamnak. Szomorúan láttam, amióta kijárok Németországba minden második hónapban, mennyire nincs időm arra, hogy új receptekkel hozakodjam elő. Viszont történetekből megnőtt a kínálat. Legtöbbjét a facén írom le, de az mégsem olyan, mintha a történetet olyan részletesen írnám le, ahogyan ott nem igazán van lehetőség. Ez persze nem jelenti azt, hogy soha többet nem teszek fel receptet. Amikor ott lesz az ideje...
Mondhatnátok, hogy "és amikor otthon vagy?". Igen. Ezek a szűk 1 hónapos kintlétek mentálisan vesznek ki belőlem olyannyira, hogy az otthon töltött időmben tényleg csak feltöltekezem. Hogy bírjam még.
No, meglátom. Az ötlet meg van, meglátom, mi lesz a megvalósításából. Lehet, kicsit még rágódok rajta, aztán belevágok.
Akkor a történeteimmel foglak várni Benneteket! :)
4 megjegyzés:
Várom!🙂
A történet is jó csak legalább jelentkezzél:)
Jutka, köszönöm szépen! :)
Évám, annyira jólesett ez a pár szó, hogy még a könnyeim is kipottyantak. Mivel a nagyon remélt 3 éves kapcsolatomat az idő nem igazolta, szakítottunk. Még nem vagyok teljesen túl lelkileg, így csak ezt kell különválasztanom a jó dolgoktól és már jönnek is a velem itt történtek:)
De sajnálom, Roza. De ha nem élte túl a kapcsolat, annak meg lehetett az oka. Te egy nagyszerű ember vagy, bízunk benne, hogy a jó szerencse összehoz azzal, akire vártál. Egyben kívánom is neked szeretettel! Helga
Megjegyzés küldése