Ismét hatalmas élményben volt részem.
A faluban az Öreg Iskola - aminek leégését fényképen volt "szerencsém" megörökíteni nem olyan régen
- rendbehozatalára gyűjtést szerveztek.
Ezen alkalomból szombaton az istentiszteletet kint tartották meg, a környező erdő mélyén.
A pap elmondta, hogy ma a Mária Magdolna emlékhelynél
tartják a misét, és ma van a templomi férfikórus jubileuma is. A kórus csodás templomi énekeket énekelt. Orgona híján harmonikával szolgáltatták az ilyenkor szokásos zenei kíséretet.
Könnyed hangvételű volt a "kötelező" szertartás mellett a mise. A pap még vicces történeteket is beleszúrt a szentbeszéd mellé. Gondolom, igen-igen könnyed, de nevettető volt, mindenki nevetett. Én, sajnos, éppen a lényegét nem értettem meg.
Volt a mise után étel-ital, a felállított hosszú asztalok mindegyikén egy-egy odaillő asztali dísz emelte az ember lelkének jóérzését.
A kellemes mulatságnak az arra felé egyáltalán nem ritka záporeső vetett véget.
Viszont egy biztos: ennyire közel még soha nem éreztem magamhoz az Urat...