Annak idején párom (akkor még nem az én párom volt) kint dolgozott 1 évet Angliában, a bátyjáéknál lakott (bátyja 57. januárjában hagyta el az országunkat, alig 15 évesen), ott evett - szerinte igazi - sztéket...
Egy alkalommal, amikor erről mesélt, mondtam, hogy a csudába! Már én is megkóstolnám, milyen is az a szték!
Aztán készített többször is, az egyik olyan lett, mint a cipőtalp, a másik tűrhető, aztán véres, megint egy másik ISTENI! Igen ám, de a sütési idő nem lett feljegyezve, közben beszélgettünk, egyszer csak elkészült A szték... Mediumra sikeredett, omlós volt, szerintem "ahogy a nagy könyvben meg van írva". Eltelt egy kis idő, megint sztéket ettem volna, párom lelkesen ráált, de AZT a sztéket nem sikerült azóta sem megalkotnia. Volt, hogy bepácoltuk a húst, volt vékonyabb, vastagabb, nem pácolt, a létező összes recept elolvasásra került, de a szték az csak nem akart sikerülni. Megnéztük a tv-paprikában is, de ott is volt, aki pácolta, más csak "odavetette", mégis nagyon jó lett, én meg lemondtam a sztékről.
A napokban, amikor a nagybevásárlást megejtettük, gyönyörű marha hátszínt láttunk az egyik hipermarketben. Mutatom a páromnak: ebből biztosan jó szték lenne... Vettünk 2 szeletet.
Amikor elhatároztuk, hogy elkészítjük, kisebb vita alakult ki közöttünk, hogy hogyan készítsük. Én ragaszkodtam a legutóbb látott recepthez, só, bors, 3-3 perc sütés, pihentetés és kész. Mondtam, most magamra vállalom a felelősséget (ámbár nagyon szeretem, ha az ilyen ételeket férfi készíti). Úgy készítettem, ahogy mondtam. Igaz, 1-2 órát állni hagytuk, miután besóztuk-borsoztuk. Kevés olajon gyorsan "megkapattam" az egyik, majd a másik oldalát, utána 3-3 percet sült mindegyik oldal, azután amíg a húslevest elfogyasztottuk, pihent is. Tulajdonképpen elégedettek voltunk mindketten. Mediumra sült, puha, omlós volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése