Komlóleves

Egy - számomra nagyon érdekes - receptet találtam Aledánál, a komlólevest. Én komlót utoljára gyerekkoromban láttam, amikor édesanyámmal jártunk komlót szüretelni... Undok egy munka volt. Le kellett rángatni a madzagra felfuttatott komlót - közben mindenféle potyogott az ember(gyereke) nyakába, pl hernyó, amitől engem kitört a frász. Aztán szépen nekiültünk és leszedtük a kinyílt, vagy félig kinyílt komlóvirágokat. Súlya mint a tollé és bizony, súlyra fizettek. 

Emlékszem, kora reggel indultunk kerékpárral, egy hozzánk legalább 15 km-re levő ültetvényre. És bizony, ott voltunk estig. Akkor szépen hazakerekeztünk. Másnap kezdődött elölről... és hetekig tartott. Volt ellenőr, aki a szedők nyomában járt, megemelgette a leszedett és szépen karikába tekert komlót, hogy rendesen le van-e szedve. Ha úgy találta, maradt még azon, bizony vissza kellett mennie az "igyekvőnek". Még alsó tagozatos voltam, először lelkesen mentem, mert drága jó szüleim megigérték, amit keresek, azt rám fogják költeni. De még gyerekként is megláttam a munka értelmetlenségét. De abban az időben olcsóbb volt kézi erővel leszedetni, mint géppel.

Ilyen volt egy komlóültetvény

És így néz ki a komló. Ezeket a tobozkákat kellett leszüretelni.

A komlószürettől jobb meló már csak az anyarozs szedése volt... Arra már nem emlékszem, milyen gabonából kellett kiszedni a anyarozsot - ami egy élősködő növény volt, illetve gomba és   gyógyszert készítettek belőle. Szintén nagyon könnyű valami volt, és szintén súlyra fizettek. De ide csak pár napig tudtam (kellett) menni. Vöröshajú, fehérbőrű kislányként, egész nap a tűző napon, semmi árnyékkal, bizony megszenvedtem azt a pár Ft-ot. Hiába volt a hosszú ujjú ing és a szalmakalap. A hosszú ujjú ingben szenvedtem, és izzadtam, a gabona magasabb volt, mint mi gyerekek, a szalmakalap meg nem adott sok árnyat az arcomnak, hiszen az anyarozs "kinőtt" a gabonából, úgy kellett felnyúlni-ágaskodni érte.