Éppen akkor fejeztem be a sárga szilvalekvár főzését. Nem is a főzésből volt elegem, a sárga szilva nem magvaváló, oda kell figyelni, mert a maggal elég sok gyümölcshús is kidobódhat.
Két éve főztem bodzalekvárt, akkor a régi, hagyományos főzési módszerrel, miáltal olyan sűrű lett a lekvár, hogy ami maradt, azt már csak úgy lehet kirobbantani az üvegből. Ezért elhatároztam, az idén - az általam kevéssé kedvelt - zselésítővel főzöm a lekvárt.
Finom lett, eléggé sűrű is, én pedig megnyugodtam, hogy ezt sem hagytam ki:) Valamiért az a gondolat motoszkál a fejemben, hogy főzzek lekvárt, amennyit csak lehet, az idén sok gyümölcshöz hozzájutottam, ki tudja, jövőre hogyan lesz... Legalább lekvár legyen.
2 megjegyzés:
Nem tudom miért, de én az idei évig még nem hallottam bodzalekvárról. Édesapám mondta, hogy akar főzni, én meg forgattam a szemeimet. Végül nem jött össze, de látom Te is főztél. Egyszer kipróbálnám, mert még sosem ettem. Milyen az íze? Mihez hasonlítható?
Kedves Martinelli, igaz, már elég későn válaszolok a kérdésedre, de tavaly sem tudtam volna más mondani, mint hogy a bodzára hasonlít az íze...
Ha ittál már valódi házi bodzaszörpöt, az orrodban érzed utólag a bodza ízét. Talán így tudnám kézzelfoghatóvá tenni.
Megjegyzés küldése